Mit csináltátok tanárként ha..?(többi lent)

1

Semmi gyámhatóság. Baromság inkább amit írsz.

Ami tortenni fog az varialhato. Nyilvan ertesitik a szuloket, a szulok vagy hazavisznek ott helyben elmennek erted, vagy amikor hazaersz elbeszelgetnek veled, pszichologushoz visznek, majd lehet pszichiaterhez egy gyogyszerert. Mondom szemelytol fugg.

Masik eset, hazamesz, szulok teljesen lesz*rnak, de felpofoznak, hogy hogy mersz ilyet csinalni es gyalazni meg mit tudom en a csaladot - most kitalaltam valamit mert sajnos vannak ilyenek. Es tovabbra sem fognak torodni veled, majd ha ujabb onserto nyomot talalnak rajtad akkor megint megvernek, es ez durvulhat tovabb.

Szoval kerdezo, nem tudom te vagy aki onserto es felteszi ide ezt a kerdest, vagy pedig egy random ember vagy maga egy szulo akivel ez megtortent. De gyanum, hogy te vagy az az illeto szemely aki ezt csinalja es itt is fel akarja ra hivni a figyelmet, ami nem baj ez a resze, mert azt kell kapnia, csak sok ember ezt lenezi es inkabb ocsarolja az ilyen tortenteket, meg a szemelyt.

Valamilyen lelki gonddal kuzd, aminek vagy szerinte vagy valoban nincs helye masok kozott mert ha elmondja akkor leszarjak (ami valljuk be az emberek nagy reszere igaz) ha nem mondja el kikeszulne. Mindket esetben a mergeben rongalas meg egyeb helyett onserto un. autoaggresszor modon vezeti le a feszultseget, ami ertheto, mert ha mindenki lesz*r, ocsarol, szidalmaz, egyedul hagy, furanak tart, flegma veled, ver teged meg ilyenek mit csodalkozik a tarsadalom, hogy hasonlo emberek lesznek mint olyanok amilyet a kerdezo leirt. Igazabol ok okozzak az o problemajat, nekik kene megoldani, mert ez psziches problema nem pedig pszichotikus. Az onsertes meg a kornyezetbol kapott negativ visszajelzesek "elegem van mar beloletek a k*a anyatokat" egyike.

Ha olyan a helyzet akkor osztalyra visznek be egy par hetig, esetleg 1 honap.

Kamu a kérdés.

Alapon a tanároknak van pszichológia is a tananyagban. Felnőttként pedig tudnia kellene kezelni a helyzetet.

A kérdező pedig írni se tud.

Én csináltam ezt kamaszként. A legsegítőkészebb ember az volt, aki történelmet tanított nekem, egyszer félrehívott, és minden kontextus nélkül (meg sem említette akkor, hogy látta volna a sebeim, csak sokkal később, mikor már rég leérettségiztem, és a vagdosással is felhagytam) elmondta, hogy ha bármire szükségem van, bármikor szeretnék beszélgetni egy felnőttel, akkor keressem fel a szertárban, vagy keressem meg akár online is, nem fog ítélkezni, nem fogja harmadik személynek kiadni, csak meghallgat. Sosem éltem egyébként a lehetőséggel, de jól esett, és a mai napig egy példakép számomra az illető, más okokból is, hogy én is így szeretnék bánni a környezetemben az emberekkel.

A leghitványabb meg az a tesitanár volt, aki úszásóra után felhívta az iskolanővért, aki lehívott magához, óráról kirángatva, mindenki odafigyelt rá, majd konkrétan levetkőztetett fehérneműre, és felhívta az osztályfőnököm, aki felhívta a kollégiumi nevelőmet, aki konforntált engem a dologgal, mert a szüleimet nem tudta elérni, és el kellett mennem a körzeti pszichológushoz, aki írásba adta, hogy amúgy normális vagyok, nem jelentek veszélyt a társaimra, és nincsenek szuicid hajlamaim. Utólag (2013-ban érettségiztem) már röhögök ezen, akkor úgy voltam vele, hogy a láncolat minden tagját pofánvágnám egy péklapáttal.

Próbálj meg beszélgetni valakivel, akiben megbízol. Kedvenc tanárod, szülőd, rokonod, a vallási vezetőd, ha jársz ilyen közösségbe, edződdel... ha senki nincs, nekem is írhatsz, nem garantálom, hogy azonnal válaszolok, kb. hetente egyszer nézek fel ide, de írhatsz, szívesen meghallgatlak. Fontos megértened, hogy mi fáj neked annyira, hogy ezt csinálod magaddal, az már egy lépés ahhoz, hogy szemenézz a problémával, és elkezd feldolgozni. Ha vagy olyan kapcsolatban a szüleiddel, és meg tudják engedni, akkor szólj nekik, hogy szeretnél terápiába járni (az államit nem ajánlom). A lényeg, hogy találj valakit, akivel megoszthatod a gondolataidat, nem kell ezzel egyedül megküzdened.

Attól, hogy a tanár pszichológiát is tanul, nem lesz egyenlő egy klinikai szakpszichológussal. Ráadásul jut rá egy csomó diák, akiknek még a tantárgyat is meg kell tanítani, a pszichológus és a tanítás pedig egymás rovására menne, egyszerűen nincs a tanárnak ennyi ideje. Ha lenne is, nem lenne igazságos sem, hogy egy diákja sokkal több figyelmet kap mint a többi. Más az, hogy a tanár beszélget a gyerekkel meg más az, hogy konzultációkat ad neki, kivizsgálja őt, stb.

Általánosban és középsuliban először is beszél a diákkal, aztán értesíti a szülőket. A gyámügy akkor kerül szóba ilyen esetben, ha láthatólag a gyerek retteg a szülőktől, de azt sem úgy kell elképzelni, hogy akkor el is veszik azonnal a gyereket, csak kimennek, körbenéznek, beszélnek a szülőkkel, stb.

Emellett még felhívja a szülők figyelmét az iskolapszichológusra.

Egyetemen szerintem nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ezzel bármihez is kezd a tanár. Őszintén szólva a szituációt sem tudom elképzelni, hogy a tanár ezt kiszúrja. De, ha mégis megtrténik, szerintem felhívhatja a diák figelmét a helyi pszichológusra, ha jól tudom, az egyetemen szokott lenni vagyis nálunk volt.

Van egy diákom, akinél úgy érzem, fennállhat ez a helyzet, legalábbis múltkor tele volt ragtapasszal a kezének azon része, amelyet nem fedte a pulóver. Nem beszéltem vele még (csak heti kétszer találkozunk), meg akarom várni, míg látom rendesen a kezét. Kollégiumban lakik, szóval a szülei nem is nagyon látják őt, maximum hétvégente, viszont ez egyáltalán nem egy könnyű szituáció. Egyrészt a tanár nem pszichológus, én annál többet nem tudok tenni, hogy felajánlom, hogy ha baja van, akkor forduljon hozzám, mert nem értek ehhez mélyebben. Első körben az osztályfőnökének jelezném a gyanúmat.

Egyébként azt hiszik az emberek, hogy a tanár mindent észrevesz és mindent tud, hát nagyon nem. Őt is csak azért vettem észre, mert elől ül, egyszerre ott van 35 gyerek az órán, a nem látványos dolgokat esélytelen észrevenni.