Máshol is van/volt olyan, hogy túl akartátok egymást betegségben licitálni?

Ez szerintem nagyban személyiség és körülmény függő: -Egyrészt függ attól, hogy ki hogy viseli a fájdalmat és a betegséget. Valaki már egészen kicsinek tűnő betegséget nehezen visel, valaki meg szinte alig áll a lábán és dolgozik, vagy tanul.

- Az iskola téren is van olyan szülő, aki egészen kis dologgal otthon tartja a gyereket és van olyan szülő is, aki már csak akkor, ha tényleg nagyon rossz, vagy rosszabb a helyzet.

-Olyat is ismertem, aki tüdőgyulladás gyanúval iskolába engedte a közepiskolás gyerekét és már a tanár írt, hogy tartja itthon. A szülőnek pedig az volt az érve, hogy a gyereknek az iskola a munkahelye és ő sem tud beteg lenni a munkahelyen, mert akkor nem halad a munka. (Egy viszonylag jó módú családról volt szó).

-Munkahelyen meg nagyon munkahely és vezetőség függő, hogy hogy kezelik a betegség dolgot.

Szerintem nem kell semmibe senkit túl licitálni, mindenkinek a saját gondja a legnagyobb és a türőképesség is egyénenként változik.

Az más kérdés ha valaki valamit nagyon látványosan kirívóan kezel, abból lehetnek később kellemetlenségek.