Igénytelen az előttem ülő srác a suliban. Izzadtságszag, a ruhái kb. büdös lábszag szagúak, zsíros a haja is és sárga a fogazata! Ilyen esetben van megoldás vagy állandóan szagolni kell? Büdös kajákat is hoz a suliba!

A te helyedben is szégyellem magam, így ismeretlenül is! Hogy képzeled, hogy így beszélsz az osztálytársadról? Honnan tudod, hogyan él otthon? Én egy szoba-konyhás putriban nőttem fel, nem volt fürdőszobánk, heti egyszer mosodottunk az utcából, kútról hozott vízzel egy műanyag gyerekkádban, és pottyantós budi volt, nem volt pénzünk dezodorra sem, sőt, nem tanították meg a szüleim az alap higiéniát sem, azt sem tudtam, mi a dezodor, egy barátnőm lett az osztályban, és ő világosított fel róla, és finoman közölte, hogy izzadságszagom van, halálosan szégyelltem magam. Persze a helyzet nem változott, mert pénz továbbra sem volt dezodorra, meg fürdőszobára, csak még szorongóbb lettem, és csak leszarni tudtam, hogy ki mit gondol rólam. Egy csomó megalázó megjegyzés volt, pl. a kémia könyvemet elkérte egyszer a tanár órán, és mindenki előtt megszagolta, és megvádolt, hogy dohányzom, pedig csak az idióta szüleim cigizek éjjel-nappal az egy szobában, ahol minden cuccom volt, és mindenem bagószagú. Nem beszélve téli időszakról, amikor csak egy orrán-száján füstölő kályhába tudtunk csak tüzelni léhával, meg mindenféle szeméttel, így a bagó/kaja/füstszagú volt rendszeresen mindenem.

És írod, hogy rendszeresen elalszik szerencsétlen, ki tudja, tud-e aludni otthon, te jó ég, szégyelljétek magatokat MÉLYEN!!!!!!!

#12. 17 évesen elhúztam jó messzire dolgozni egy nyárra, egy távoli rokonom szánt meg, nála laktam, ő tanított meg elég sok mindenre. Meg volt egy-két tanár, aki segített nekem, osztálytárstól biztos nem fogadtam volna el semmilyen segítséget, a szégyen ölt volna meg. Egy-két tanár tudta valahonnan, hogyan élünk, de én mélyen titkoltam, és szégyelltem. Sosem felejtem el, az egyik nyelvtanár felajánlotta, hogy a nyelvvizsga előkészítőjébe eljárhatok ingyen, de tartsuk titokban, csak a vizsgadíjat kellett kifizetnem, amit azon a nyáron kerestem. Azóta is hálás vagyok neki! Mert amúgy kitűnő tanuló voltam végig. De nem lettem az, aki szívem mélyén szerettem volna, és tehetségem is lett volna hozzá, mert nem volt pénz, meg egy mentor, akik jó esetben az ember szülei. 18 évesen úgy elhúztam otthonról, hogy 6 évig vissza se néztem. Ma már 35 éves vagyok, én aztán tényleg mindent magamnak köszönhetek, családom van, két gyerekem, akiknek mindent megadok, és nem győzöm őket tanítani, hogy SENKIT NE BÁNTSANAK AZ ISKOLÁBAN! Nincs az az ok, amiért bármelyik osztálytárs bántást érdemel.

Ami biztos, hogy életem végéig kísérteni fog a gyerekkor, sosem feledem, és sosem bocsátom meg a szüleimnek, hogy képesek voltak gyerekeket vállalni ilyen körülmények közé.

Kérdező! Ha tenni akarsz valamit, akkor

1. ne bántsd őt

2. ha van egy kicsit is szociálisan érzékenyebb tanár, akkor szólj neki.

#12 woww,eszméletlenül büszke lehetsz magadra,irigyellésre méltó és tanítani kéne ezt a hozzáállàst.

További sok sikert kívánok!

Amugy melyszegenysegben el? Vagy egy komfortos lakasbol jar be igy. Valami nagy defekt lehet a csaladdal.

A budos kajak miatt lehetne szolni, az iratlan szabaly, hogy mit nem viszunk zart terbe. A mosdas necces, csak szepen, emberi modon kellene beszelni negyszemkozt, de az ilyen se szokott eredmenyes lenni. Defekt van, es ez mar antiszocialis szint. Megis oszinten, de szepen kellene megmondani.

Ezek az "apró" részletek nem derültek ki a kérdésben, lepontozni azért sikerült....

16-17 évesek lehettek, ha nem is szegény, akkor is a szülők tanítanak meg mindenre minket, őt nem tanították meg. Ez van. Szokjatok hozzá, munkahelyen is lesznek-e igénytelenek.

Igazából bármennyire szegény,a higiénia nem ezen múlik,csak akarni kell.

Ha már csak nedvestörlővel mosakszól,akkor már abszolút nincs szagod.

De az alany valószínűleg ilyen körből jött és fogalma sincs hogy mi az a higiénia,nincs honnan tudja,ez nem az ő hibája.