Hogyan mondjam el itthon apukámnak, hogy 1-est kaptam tesiből, amikor olyan nagy sport fanatikus, hogy még a 4-esen is kiakad?

Ettől még lehetsz sportember.

De ha nem vagy őszinte magaddal, szüleiddel, edződdel, csapattárssal, ellenféllel, bíróval, orvossal, gyúróval, akkor nem.

Nem akarok nagy boomer dumátat mondani, én is csak 26 vagyok, de ami hasznos a te korodban, az a rendszeres edzés és az olvasás.

Az 1-est meg mond el, mint egy vicces történet.

A tanárt nem lehet megkérni javításra?

Hát ez nagyon jó sztori :D

Ebben nagyon magamra és a barátaimra ismertem, pont ilyeneket csináltunk mi is.

Szerintem mond azt hogy rossz viselkedés miatt kaptad, nem pedig a rossz teljesítményed miatt.

Csak meséld el apádnak is ezt, amit leírtál, én megmosolyogtam a haverod recsegő seggét.

Egyébként meg próbálj meg egy kompromisszumot kialakítani apáddal, hogy monduk heti háromszor mész edzésre, de hétvégén meg a haverokkal töltesz időt. Én is sportoló gyerek voltam, a mai napig sportolok, de nagyon fáj visszagondolni arra, hogy míg a többiek szocializálódtak, megélték a gyerekkorukat, addig én négykor keltem, és az uszodában rohadtam suli előtt, és suli után is, mert hogy majd egyszer akár még olimpikon is lehetek. Fun fact: kurvára nem lettem az, és ez már 10-12 évesen is látszott, hogy egy jó úszó vagyok, de semmi extra. Érettségi után abba is hagytam, más sportokat kerestem helyette, hat évbe telt, mire visszatértem az úszáshoz, de most már a saját örömömre.