Várjátok már az iskolát?

Én nagyon várom, mert akkor végre eltűnik napközben az a sok gyerek a közterületekről.

46/f

Hát megmondom, gimiben én nem vártam. Én nyárra mindig elterveztem egy csomó dolgot, de ha nem egy betervezett utam volt vagy egy előre tervezett program, hanem csak gondoltam, szép az idő kimegyek a Margitszigetre, abból nem lett semmi, mindig mondtam, hogy most nincs kedvem, majd másnap és a másnapból sem lett semmi. Aztán lement az augusztus 20-a és akkor elfogott egy rossz érzés, hogy mindjárt vége a nyárnak és semmi különöset nem csináltam és elfecséreltem a nyarat.

Az iskolakezdés előtt kicsivel már jópofát vágtam az egészhez. Gondoltam, új könyvek, új tanszerek, új évfolyam, úgyhogy tanévnyitóra már izgatottan mentem be, pár napig ez a lelkesedés meg is maradt, de aztán jöttek a házik meg a röpdogák és elszürkültek a hétköznapok.

Mondjuk gimiben jó volt, hogy nyáron nem volt HF. Általánosban alsóban is, felsőben is volt, ott meg élveztem a nyarat, elég mozgalmas nyarim is voltak, csak ezek miatt voltam demotivált az iskolakezdést illetően, hogy mindjárt suli és még csomó házim van.

Egyetemen meg természetesen vártam az új tanévet. Májusban én mindig rosszkedvű lettem, mert jött a vizsgaidőszak és aki levizsgázott mindenből köddé is vált. Június végén jó volt, ha még 1-2 emberrel összefutottam a vizsgákon. Aztán lezárult a vizsgaidőszak és mindenki eltűnt.

Ráadásul én nem csak az embereket hiányoltam. Szerettem az egyetemen lenni, hangulatos hely volt, például lukasórán szerettem, hogy leültem, jöttek-mentek az emberek, élveztem a környezetet. Nyáron hiányzott, hogy ez így nincs meg a mindennapjaimban.

Pénzünk sem volt, hogy ide-oda utazgassak, néha 1-1 családi cucc volt, amúgy meg otthon voltam, tehát nagyon unatkoztam is.

Augusztusban feléledt az egyetemi tanszékünknek a fb csoportja, a közelgő tárgyfelvétel miatt, ugyanezen okból a tanároknak is lehetett írni, szóval újra tudtam kommunikálni az emberekkel, megszervezhettem az órarendemet, és ezek miatt éreztem, hogy mindjárt kezdődik az egyetem.

A téli vizsgaidőszak szerencsére más volt. Ott senki sem tűnt el, maximum az ünnepek alatt nem kerestük egymást, de az csak pár nap volt, utána januárban meg folyamatosan vizsgák voltak, aztán februárban nem bántam azt a kis pihenőt a következő szemeszterig.

Szóval a májussal ellentétben decemberben én nem voltam szomorú. Sőt szerettem is. A vizsgáimat januárra vettem fel, így nem ellett kétségbeesetten magolnom, tehát december elején karácsonyi ajándékokat vadásztam, készültem a karácsonyra, stb.

Szerintem ezért is maradt bennem felnőtt koromra, hogy a kedvenc időszakom a november-december szokott lenni és a nyarat nem nagypn várom.

Feleannyi trollkérdés lesz egy darabig. Nem lesznek szabadon, felügyelet nélkül az utcán a romagyerekek, amíg bejárnak (ez úgy október közepén már nem aktuális a többségnél).

Negatívum a reggeli és délutáni tömött járatok még rosszabb zsúfoltsága, meg az iskolák környékén a sereg kocsi ilyen időben, mert a hamburger hegyeken felnőtt Ferike (a Destroy Enjoy e-olimpia különdíjasa) és a plázában az életét elpazarló műkörmös Esztike nem járnak ám be gyalog.

"mert vége a jó melegnek"

Vége a kibírhatatlanul meleg kánikulának, nem kell egész nap pörgetni a légkondit. Ez inkább pozitívum.

Bár a tél se épp kellemes, a legjobb lenne egész évben egy "lájtos" őszi idő, azokkal a tipikus aranysárga, kicsit füstös naplementékkel, amikor még pont nincs meleg egy sima póló - térdgatya kombóban, de már az sincs, hogy nem lehet kimenni, mert a 35 fokos napon lángra gyullad a sötétebb haj.

#9

Én szeretem a meleget, mert én fázós vagyok, rettenetes utálom a telet ezért. De tudom, hogy más nem szereti, én csak a magam nevében beszéltem.