Lehet azt írni egy tanárnak hogy "érdekelne"?

Régen tanár voltam, tipikusan az a típus, aki jófejnek tartottak, közvetlen voltam a gyerekekkel, "értettem a nyelvükön". De az ilyen megfogalmazásokat soha nem vettem jó néven, azt, hogy megfelelően nyilvánuljanak meg velem szemben, mindig fontosnak tartottam. Pl. hasonló ehhez az, amikor odaadtam valamit a gyereknek és azt mondta, hogy "Köszöntem". Falra másztam az ilyenektől, és nem, ez egyáltalán nem begyöpösödés kérdése, ahogy fentett írták.

Az életben bizonyos helyzetekben nem mindegy, hogyan nyilvánulsz meg. Van, ami illik és van, ami nem. A tanárnak az a munkája, hogy a gyereket nevelje, tanítsa erre is. Úgyhogy a munkájának a része, hogy ne vegye jó néven, ha a gyerek vele szemben nem megfelelően nyilvánul meg. Ennek semmi köze nincs a begyöpösödéshez, a tanár a munkáját végzi a neveléssel, és ki szóljon rá a gyerekre ilyenkor, ha nem a tanár? Ha már ő is megengedi a kőműves stílust, akkor hol fogja megtanulni a gyerek, mit lehet és mit nem?

Egy tanár nem azért szól ilyenkor, mert maradi, begyöpösödött, hanem azért, amiért a rendőr sem hagyja szó nélkül, amikor azt látja, hogy valaki a megengedett sebességet átlépve hajt az úton. Irreleváns, hogy magánemberként a rendőr jófej vagy sem, ha normálisan végzi a munkáját, akkor megállítja a gyorshajtót és megbünteti.

Vagy ilyen, amikor a tanár megy a folyosón, jön a gyerek, és úgy köszön, hogy "Jó napot". Nem, tanárnak nem köszönünk így, már tulajdonképpen ez sem a megfelelő stílus, és elég szomorú, hogy rengeteg fiatal tanár sem veszi ezt már észre!

Pont azon van a hangsúly, hogy a gyerek megérezze ezt, a tanár nem azért állítja meg ilyenkor és magyarázza meg, hogy nem így köszönünk a tanárnak, mert begyöpösödött, hanem azért, hogy a gyerek megtanulja, hogy a "jónapot" és a "Jó napot kívánok" között mi a különbség. Bár ezt jól kell csinálni, mert igazából ilyenkor csak az jön le, hogy a tanár öncélúan kötözködik, pedig nem ez van emögött.

Csak az a kérdés, hogy van-e igény manapság magára az igényre...