Elkezdte az egyetemet azzal a tervvel, hogy az első év után esélyes, hogy szakot vált. Normális, hogy ilyen indokkal gondolta meg magát?
Van egy ismerősöm (a szomszéd koliszobában lakik, sokat beszélgetünk), aki elkezdte a tanárit. Eredileg idegennyelvet akart, meg egy másik szakot, de ahhoz az idegennyelvből kellett volna emelteznie, ő meg a másik tárgyából emeltezett. Így a másik tárgya mellé választott valami randomot, amit gimibe nem utált, és aránylag jó volt belőle, így lett a másik szakja a matek. Ő ezt úgy kezdte el, hogy ha jól megy neki, ÉS megszereti (amire nem sok esélyt látott akkor sem), akkor végigcsinálja, majd ha végez utána az idegennyelvet is, ha nem, akkor második évben intézményen belül vált arra, amit eredetileg is szeretett volna, alkalmassági elbeszélgetéssel simán átveszik, nem kell újra érettségiznie.
Na az a feltétel, hogy jól megy neki a szak, az teljesült, teli volt a fél év alatt max pont körüli zh-kkal, de úgy igazán nem szerette meg, még mindig tök semleges neki a matematika. Konkrétan leginkább csak annyi motiválja, hogy van egy szaktársa matekon, aki bejön neki, és ha ez az ismerősöm nem lenne matekon, akkor legjobb esetben is maximum három közös órájuk lenne/félév. Szóval úgy van vele, hogy végülis miért is ne maradjon matekon, nem a kedvence, de számára kevés energiabefektetéssel tud nagyon jó eredményeket hozni, meg így legalább nem lesz a váltással járó fix csúszás. De ha kérdezem a váltásról első érvnek azt mondja, hogy ha váltaná, akkor sokkal kevesebbet találkozna azzal a bizonyos szaktárssal.
Ez mennyire normális? Ennyire megéri olyan szakon maradnia, amit nem utál, de nem is szeret különösebben?
válasza:
válasza:1-esnek és 2-esnek is igaza van.
Tényleg butaság csak emiatt nem váltani szakot - de ennyi idős fiatalnál ez teljesen normális viselkedés.
Gondolj bele a helyzetébe! Most csinál egy szakot ami megy neki és nincs ellenére, de azt nem tudja, hogy a másik szak amit korábban szeretett volna, az menne-e neki és szeretné-e csinálni. Csak korábban gondolta, hogy azt jobban szeretné, mint a matekot.
A másik oldalon meg ott van, hogy ismeri az évfolyamtársait, az egyikkel kifejezetten szeretne is többet találkozni - ami megváltozna a szakváltással, ráadásul kitolódna az egyetemi képzés ideje is.
A maradás mellett van plusz pont, a szakváltás mellett csak feltételezés van, hogy talán jobb lenne.
Na de mi van ha nem lenne jobb?
Nem baj ha megcsinálja a matekot, nem egyszerű - én is megpróbálkoztam vele második diplomaként, de ennyi idősen már nem ment. Szóval ha tudja, akkor csinálja meg. Utána is ráér majd később a másik szakot elvégezni. Most már vannak rövidciklusú tanárképzések diplomásoknak, ahol 1-2 év alatt el lehet végezni. Nekem is így lett meg, a diplomám mellé 1 év alatt levelezőn megszereztem egy szakot.
de persze lehet, hogy a következő félévben meggondolja magát és majd vált.
válasza:Én amúgy valamilyen szinten meg tudom érteni, így belegondolva a kérdés kiírása óta. Csak én nem azt az indokot mondanám a legnyomósabb érvnek, mert ezer ennél racionálisabb érv szól a matek mellett. Ha csak a képzés idejére gondolunk, akkor így nem csúszik, míg egy váltásnál automatikus lenne a csúszás, számára könnyű, ergo jó jegyei lesznek, tehát magasabb ösztöndíj, jobb esély a koliba való bekerülésre a későbbiekben.
Bár egyébként azt is szokta mondani, hogy évek óta tanár akart lenni, kb mindegy milyen, mert ő azokért a dolgokért tud rajongani, amikben van sikerélménye, és megalább egy kicsit is érdekes. Szóval szerintem elképzelhető, hogy majd megszereti a szakot, mert a sikerélmény már adott.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!