Érdemes így korrepetálnom őt?

Én is korrepetálok, igaz, jellemzően egyetemjstákat. A helyedben jobban meghúznám a határokat. Ha nem mondja le az órát 24 órával előtte, akkor ugyanúgy kiszámlázom a teljes árat neki. És amennyit késik, annyival kevesebb ideje marad tanulni, mert utána 10 perccel jön a következő ember. Ne szórakozzunk már egymás idejével...

A többi nem az én feladatom, hanem a szüleié. Nem vagyok sem az anyja, sem a terapeutája. Nálam az órák úgy zajlanak, hogy van egy problémakör, amin dolgozunk, erre többféle módszert kínálok fel, azt fogjuk csinálni, amit a diákom preferál. Ha csak konzultálni szeretne, "lefelelni" nálam, akkor beszélgetünk, ha hoz zh-kat, akkor megoldjuk azt, ha online akar órát venni, akkor online tartjuk, ha hajlandó házit csinálni, adok szívesen házit, amit aztán leellenőrzünk. Ha nem tudja, mit akar, akkor belőjük a célt közösen és én találok ki neki valami tanulási tervet. Mindenki annyit visz haza, amennyit akar. Aki azért jön, hogy ökörködjön és flegmázzon, az ugyanannyit fizet, mint aki végigpörgeti azt a 90-120 percet, amire befizetett. A lehetősége mindenkinek megvan arra, hogy a legtöbbet kihozza belőle. Volt, akivel daráltuk a feladatokat, mint az állat, volt akivel sokat lelkiztünk és beszéltünk általánosabb dolgokról. Ez ilyen.

Minel rosszabb egy gyerek annál nagyobb problémai vannak.

Van neten vmi meghato "olvasat" erről.

Mikor egy diákot mindenkinkinezett magatartasproblémás volt caellengő stb

Mindenki kikerulte csak a suidásokat kapta

Egyetlen eg, tanár hitt csak benne.

Es ez olyan sokat jelentett neki hogy felnőve kikovácsolta magát nagyemberré. És visszament ahhoz a tanárhoz megköszönni, hogy ő hitt benne.

Nem konnyű a kamaszokkal amugy

Bagdi Emőke előadását javaslom

De lemondgatsz rola, nem életfeladatod a "mentés"

*szidásokat kapta

Bocsi az elütésekért

Nézd, nekem az első alapelvem a diákjaimmal kapcsolatban, hogy akarják. Ha nem akar fejlődni, akkor én sem tudok segíteni. Ha ötösre áll, ha egyesre, ez már teljesen lényegtelen, ha szeretne jobb lenni, akkor tudok segíteni.

Az elmúlt hetekben jópárszor így jártam, hogy a megbeszélt órán nem jelent meg az illető, aztán rájöttem arra, hogy igazából nem nekem kell ezen idegeskednem... Felhívtam a szülőt, megmondtam neki, hogy most (először és utoljára) nem kérem el a pénzt a meg nem tartott óra miatt, ha bepótoljuk valamikor. Jobb esetben ilyenkor a szülő fogja kellemetlenül érezni magát és fogja rábírni arra a gyerekét, hogy legyen ott és időben legyen ott. Ha nem... hát akkor könnyes búcsút kell venni egymástól. Szerintem te is találsz annyi diákot magadnak, amennyit csak szeretnél.