Lenne mondanivalótok a 25 éves gimis osztálytalálkozón még bárkinek?

Az oszt-tal arról szól, hogy akikkel nem tartod a kapcsolatot a mindennapokban és ugyanakkor egy alma materetek, kicsit meséljetek, mi lett az életutatok. Olyan emberekről van szó, akikkel nem messengerezel napi szinten és nem is vettétek egymás felé a fáradtságot, hogy írjatok a másiknak, holott van közös pont az életetekben, múltatokban.

Nekem is lassan következik, de 27 emberből azért bizonyos, hogy lesz valaki, akivel kölcsönösen meghallgatjuk egymást - habár sajnos nálunk már nem mindenki él, így már csak ez is szomorú, de összekötő...

Ha nincs konkrét érved, hogy miért NE menj el (kifejezetten KÖZELMÚLT-BELI konfliktus), akkor én bizony elmennék.

Egy kis nosztalgiázás, emlékezés, (dicsekedés...), anekdotázás senkinek sem árthat. 25 év távlatából meg azt gondolom, hogy - ha rólam lenne szó - akivel annó, 25 éve esetlegesen konfliktusom VOLT, azon már - ha nincs, nem volt komoly oka - már rég le kellett számolni. (közben mindenkivel egy halom dolog történt: iskolák, munkahely(ek), pártalálás, házasság, családalapítás, gyerekekkel millióegy dolog...

ÉN szeretek a régiekkel egy kicsit beszélgetni (persze, nem mindenkivel, de akad azért elég). Őszintén szólva, az a fura, hogy akikkel régen napi szinten lógunk, alig köszönünk, akikkel meg szinte soha nem beszéltem egy szót sem, na velük meg jól elvagyunk.

De ez én vagyok, ha eleve olyan destruktívan állsz hozzá, ne menj!

Nem lenne mondanivalóm senkinek és letojom mi van velük.

Egyiken sem voltam. Az aki akkor barátnőm volt, most is az. A többiek meg nem érdekelnek.

Eddig volt vagy 3-4, de egyiken sem voltam és soha nem is fogok menni.