Hogyan lehet iskolásként pihenni napközben?
Elrévedtem a középsulis emlékeimben. Rájöttem, hogy amióta dolgozom, azóta vannak csak igazi szüneteim napközben, pedig időben sokkal kevesebb.
Ehhez képest régen, 10 perc szünetem volt háromnegyed óránként, de úgy, hogy 30 ember szövegelt körülöttem egy büdös teremben. Vagy a 10 perc azzal ment el, hogy átvándoroltunk a teljes iskolaépületen, majd táskával a hátunkon várakoztunk egy másik terem előtt. Közben álljon át az ember agya egy új témára. Egyetlen nap alatt 5-6 területen kaptunk új információkat, amikkel valamit kezdeni kellett. De a hatodik órától én már semmit nem fogtam fel.
Hazaestem úgy, hogy bár rengeteg szünetem volt, kicsit sem pihent az agyam. Csomószor hiányzott a házifeladatom, mert este már képtelen voltam velük törődni.
Le nem cserélném a mai életem arra a horrorra, ami az iskola volt. De sokszor gondolok arra, hogy mit csinálhattam volna a pihenés érdekében?
Hát nem tudom, te hol dolgozol, de nekem nincs 45 percenként 10 perc szünetem...
Van egy db fél órás ebédszünet, egyébként 2,5-3 óránként jutok ki. Pedig nem a leghajcsárabb gyárban dolgozom. Igen, suliban nekünk is rohanni kellett, de legalább az valamennyire felfrissített. Legalábbis engem jobban, mint az, hogy 3 óra után állhatok fel végre.
A suliban háromnegyed óránként szünet van, délután fél kettőkor pedig lehet hazamenni. Aki onnan kikerülve ennél lazább napokat tudhat magáénak a munka meg a rengeteg háztartási és ház körüli teendő mellett, az kb semmit nem csinál.
Persze vannak akiket eltartanak és felnőtt gyerekként vakargatják otthon, de egy átlag dolgozó ember élete nem ilyen, nincs annyi üresjárata meg szabadideje mint egy iskolásnak.
Én is sokkal többet "dolgoztam" középiskolásként, mint most. 2002-ben érettségiztem egy szakközépiskolában, tehát az még a régi rendszer volt, hogy a szakközépiskolai és a gimnáziumi érettségi egyenértékű volt, plusz ugye mellé a szakmai tárgyak, szóval ritka volt, hogy napi 7 óránál kevesebb volt az órarendben. Plusz ugye délután tanulni kellett, és bár nem voltam családfenntartó, azért voltak otthon is feladataim. Ráadásul szar helyen laktunk, ugyan csak 15 percre tömegközlekedéssel az iskolától, de reggel el kellett érnem a 7 órás buszt (vagy az 5:30-ast, ha nulladik óránk volt), délután meg átlagban 1,5 óránként mentek a buszok.
Ma meg, túl az egyetemen, túl néhány karrierlépcsőn annyi a dolgom, hogy bemenjek dolgozni. És ha vége a munkaidőnek, akkor vége a munkaidőnek. Ha úszik a háztartás, akkor úszik a háztartás, senki nem basztat, hogy takarítsak, mosás-teregetés is sokkal egyszerűbb, mert csak az én cuccaim, és még mosogatógépem is van (mondjuk nem használom, mert egy személyes a háztartás).
Pedig én olyan jókat aludtam a szünetekben😴😁
Valahogy megszokta a szervezetem, egész kipihent voltam 1-2 10 perces szundikálás után és pont nem érdekelt az sem ha beszéltek körülöttem.🤷♂️
Ha valaki nagyon hangosan pofázott, akkor illedelmesen megkértem hogy ugyan, kussoljon már el oszt tudtam pihenni tovább.
Már féltem, hogy érthetetlen a kérdésem. :D
Ötös, majdnem ugyanúgy vagyok, mint te, csak diploma és mosogatógép nélkül. De a lényeg ugyanaz: ha vége a munkaidőnek, akkor vége a munkaidőnek.
Hatos, irigy vagyok :D tartsd meg ezt a jó képességet, többet ér bármilyen készségnél hogy tudsz pihenni :D
Én mikor iskolás voltam, teli voltam energiával. Eszembe sem jutott napközben pihenni, ha kényszerítenek, se ment volna. Az osztálytársaimon sem láttam hogy pihennének, szünetekben nagy élet ment, mindenki nyüzsgött. A fiatalok még nem olyan fáradtak és fásultak, mint a dolgozó emberek.
Most már folyamatosan fáradt vagyok a mindennapokban, de ritkán van lehetőségem pihenni egy kicsit.
Nos én semmi pénzért nem cserélném el a mostani felnőtt-dolgozós életemet a régi sulis időkre, de szerintem iskolásként sokkal több szabadidőm és "életem" volt.
2015 -ben érettségeztim, 25 éves lány vagyok.
Messze laknak a sulitól, a tömegközlekedés sem volt a legjobb (Nógrád megye). Minden reggel negyed 6-kor keltem, 6 órás busszal indultam, délután viszont 2 vagy 3 órára haza is értem. És utána szabad voltam. Szerencsére jól fogott az agyam, nem kellett sokat tanulnom, és 4.5 átlag mindig megvolt. Kb napi 1 órát foglalkoztam a tanulással. Jó volt amikor valami nagyobb beadandót kellett írni akkor lehet azzal 2 óra is elment, de azért sokszor volt olyan is hogy semmit nem csináltam otthon.
Eléggé antiszociáis voltam éa vagyok is. Régen amikor hazaértem a suliból, vagy az udvaron játszottam a kutyával vagy elmentem vele az erdőbe sétálni, utána levágtam magam a számítógép elé és kb lefekvésig ott ültem (jo közben tanultam egy keveset, beszélgettem anyámékkal is stb). De rengeteg beszélgettem kvázi ismeretlen emberekkel itt gyk-n rengeteget játszottam, youtube videókat néztem, saját videókat szerkesztgettem, betettem egy filmet, vagy csak úgy szörföltem a neten. Szóval jóformán délután 3-tól este 11-ig a kis tanuláson kívül csak szórakoztam.
Ehelyett most a napjaim ugy néznek ki hogy kelek fél 7-kor, elmegyek dolgozni, hazaérek este fél 6-ra, eszek, bedőlök az ágyba, kb 8-ig tv-t nézek majd bealszom a fáradságtól. Pedig nem fizikai munkát végzek. Szóval kb szó szerint semmi életem/szórakozásom nincs. Mint régen napi 5-6 óra számitógépezés, áh. Kb napi fél óra gyakorizás és ennyi. Ja és persze ne feledjük azt sem, hogy felnőttként ott a háztartás, fözés, bevásárlás stb...
Szóval szerintem sulisként sokkal több szabadidőm volt és sokkal kipihentebb voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!