Van olyan volt tanárod akire évek múltán is haraggal, dühhel gondolsz vissza? Esetleg a mai napig utálod?

Nem igazán. Akit utáltam, azért utáltam, mert

1. Vagy kamasz voltam és azzal a fejjel jó buli volt még sz*rt keverni és némi fejfájást okozni a tanároknak

2. Az illető egy szemétláda volt, de mindennemű kapcsolat megszakadt azóta, hogy elmentem a suliból.

Felesleges a múlton rágódni, főleg ha olyan emberekről van szó, akikkel valószínűleg soha az életben nem fogok többé 1 szót sem váltani.

3 tanárom jut eszembe, akik nem megfelelően végezték a munkájukat.

Az egyik miatt máig szégyellem magam, mert olyan szemét voltam vele. Kamaszként egyáltalán nem vettem észre, hogy a munkáját próbálja végezni, igaz, ma is azt gondolom, hogy rosszul.

A másik fura alak volt. A matekóra felében élete és családja szomorú kalandjait mesélte, a másik felében, tehát kb. 45 percből 20 perc alatt úgy megtanította a matekot, hogy mindenkit fölvettek arra az egyetemre, ahová jelentkezett. Na nála vasszigor volt. Azóta is tűnődöm rajta. Igazából hálás vagyok neki, de valami személyiségproblémája biztosan volt.

A harmadik az ofőm. Nem haragszom rá, de minden ambíció nélküli bürokrataként működött. Az osztályon belül kialakult egy összetartó klikk, de aki kimaradt belőle, az kimaradt, ezen egyáltalán nem próbált segíteni. Nyilván rajtunk is múlt, ahogy az első pontban említettem, nem voltam mintadiák.

Volt. A kémia/gyakorlat tanárom. A világ legnagyobb alkesza volt, és ha ivott agresszív volt. Akkoriban nem nagyon reklamált azért az ember, hogy a tanár megverte, mert akkor otthon is kapott, mert biztos megérdemelte..

Emlékszek, nyolcadikos voltam, úgy megverte az egyik gyereket, hogy 3 hétig a Heim Pál kórházban volt. Az iskola meg eltussolta, mert jó elvtárs..

Igen, volt ilyen. Régen. Aztán a tanulmányaim során megtudtam, milyen okos nyelv a magyar. Amikor haragszol, azt mondja; "mérges" vagy. És valóban méreg munkál benned. Ugyanolyan biokémiai folyamtok játszódnak le a testedben, mint amikor hatalmas energiákat mozgósítva valódi méregtől igyekszik megszabadítani! Azokat az energiákat, amiket amúgy pl az immunrendszered működtetésére fordítottál volna. És mindeközben haragod célszemélye vígan éli életét, és nagy ívben szarik a haragodra. Vagyis, ha meggondolod, amikor haragszol, magadat bünteted az ő hülyesége miatt.

Azóta nem vagyok haragtartó, és ha adnak is rá okot, igyekszem mielőbb túltenni magamat rajta.

#7-es!

Részvétem a lelki problémás matektanár miatt. Nektek öntötte ki a szívét. Ugyanakkor a vasfegyelem nem rossz dolog. Ahol/akinél összefutottam vele, azt a tantárgyat megtanultam és értettem is.

Példa: ha már rossz tanár és haraggal gondolok rá, a fizika tanárom általánosban. Nem tehetett róla, hogy nem értettem a tantárgyát, amit tanított, ezért nem hibáztatom. A tantermen kívül biztos egy jópofa és humoros ember volt. Viszont mint pedagógus, csapnivaló volt. Ahogy ő szemétkedett velünk (valszeg mindenkivel) azt rossz példaként kellett volna mutogatni a jövendő tanároknak.

A másik, hogy visszatérjünk a lelkizős barmokra, az esti szakközépben az ofőm volt. Magyart és törit is ő tanított. Két egymást követő évben is volt vele 5 óra egymásután. Két töri, két magyar és egy osztályfőnöki. Képes volt mind az öt órát szünet nélkül végiglelkizni, hogy "semmi se lesz belőlünk így..." és példabeszédei... :( :( :( Ha lett volna nálam egy pisztoly... És már le is ültem volna. :D

Minden tiszteletem az ellenpéldáké! Sok szeretettel gondolok rájuk!