Van olyan volt tanárod akire évek múltán is jó szívvel gondolsz vissza?

Igen, több is volt, akiknek a közös jellemzőik, hogy:

Segítőkészek voltak, nem voltak lekezelőek. (Ha valamit nem értettünk meg, akkor nem azt mondták, hogy hülye vagy fiam, hanem inkább újból elmagyarázták.)

Logikusan tanítottak. (Nem szóról-szóra kellett értelmetlen szövegeket/számokat beseggelni, hanem inkább elmagyarázták azokat.)

Nem kellett fegyelmezniük az osztályt/csoportot. (A személyiségükkel érték el azt, hogy rájuk figyeljünk, ezért a tanórákon észre sem vettük az idő múlását.)

Értelmesen el tudták mondani a véleményüket olyan dolgokban is, amik nem az adott tanórához kapcsolódtak, de valamiért szóba került. (Emberiességből "jeles".)

És végül a legfontosabb, hogy rendkívül nagy tudással/tapasztalattal rendelkeztek, amit alázattal tudtak kezelni. (Nem voltak egoista elszólások...) :,D

Felsőből a magyartanárom, gimiből pedig a törit átvevő hölgy.

A felsős tanáromat párszor láttam a városban ballagás óta, és még mindig mosolyogva köszön ő is, érdeklődik és szinte mindig megálltunk kicsit beszélgetni. A mai napig nem változott egy kicsit sem, egyszerűen még mindig olyan jó, közvetlen és kedves kisugárzása van, mint rég. Az óráit is szerettem, mert nagyon jól építette fel őket, szigorú volt, de rendesen leadta az anyagot. Az igazat megvallva, ebből éltem gimiben :D Kihozta belőlem a legjobbat, és sokkal hamarabb meglátta bennem az erősségeket, mint én. Nem volt az a dicsérgető tanár, de ha mégis megtette.. akkor tudtad, hogy ez most hatalmas dolog.

A gimis tanárom pedig sajnos csak az utolsó pillanatban jött, de még így is osztályszinten ő lett a kedvenc. Nagyon közvetlen, kedves és megértő volt végig, és rugalmasan állt a dolgozatokhoz, az anyagot is remekül és közösen dolgoztuk fel, sok plusz anyagot hozott hozzájuk, elég gyakran interaktívat is. Törin kívüli dolgokról is lehetett vele beszélni, humora is volt és aranyos volt velünk.