Nem merek hazamenni?

Egyébként tudom, már késő van, de mindig azt mondom gyerekemnek: "bármilyen jegyet hozol, nem fogunk örülni, de szeretünk és hazajőhetsz."

Amúgy meg hanyadikos vagy?

Én értem mi a helyzet. Velem általánosban csinálta ezt anyám. Már egy négyesért is. Nem vert meg de rendesen letolt és 1-2 hétig nem volt TV, számítógép, játék. Jót akart, de rosszul csinálta. Volt, hogy kaptam egy négyest és elkezdtem sírni a folyosón, mert állandóan az járt a fejemben, hogy mit fog szólni. Az igazgatóhelyettes meg az osztályfőnök tudott lenyugtatni. Kb. 5. osztályos voltam.

El kell engednem a stresszt, mert később bajok lesznek. Akármit mondanak anyádék, ha megtettél minden tőled telhetőt, akkor legyen tiszta a lelkiismereted és nem félj semmitől.

A középsuli szar, tudom milyen az amikor tanulsz és kapod a hármast. Sajnos van benne egy olyan is, hogy a tanár egy idő után belő egy adott jegyre, hogy ez a gyerek ennyit tud, ennyi van benne, legalábbis én ezt tapasztaltam és nem volt alaptalan, sokszor pofára osztályoztak és egy idő után lehetetlen volt javítani.

Kitartás, ne zuhanj magadba, mert akkor csak rosszabb. Nem azt mondom, hogy szard le a tanulást, mert azt nem szabad, de egy hármas még nem a világ vége, még ha anyádék annak is állítják be.

Engem is sokat bántottak. Volt, hogy mamámnál bújkáltam. 10 év alatti gyerekként szidtak, meg mindenféle sz*rnak lehordott anyám. Mindkét szülőmnek szakmunkása volt, anyám később leérettségizett. Elvégeztem egy főiskolát meg egy egyetemi mesterszakot, de végig idegroncs voltam. Nem mondanám, hogy nem élveztem a tanulást, de sokszor csak bizonyítani akartam, nem akartam szakemberré válni. Előfordult, hogy csaltam, puskáztam, hogy ne valljak kudarcot.

Egy gyereket bántani a legnagyobb gyávaság a világon, ennyit megtanultam ebből.