Miért sértődnek meg a szobatársaim azon, ha kimegyek a szobából, ha amúgy meg nem hajlandók a kompromisszumra?

Idén vagyok végzős, szóval szerencsére ez az utolsó év. Egyébként jóban vagyok velük, csak sokszor lehetetlen tőlük normálisan tanulni. Ők szeretnek zenét hallgatni közbe hangosan, mellé szintén hangosan beszélni. Én ilyen nagy zajba nem tudok. Én százszor meg kértem őket, hogy jó, nem kell full csendbe lenni, de mi lenne ha nem ordítana az a kva zene, és mi lenne ha nem kiabálva beszélgetnének egymással(esetleg velem, ha valaki tőlem kér segítséget), hanem normál hangerő, legalább a hivatalos tanuló szoba alatt. Eddig ez valahányszor szóba került én voltam a rossz, kemény 10 percig tartott a csend (amit amúgy nem kértem), aztán ismét állatkert hangulat.

Mivel nincs 4,75-ös átlagom nem tudok minden nap elmenni mondjuk könyvtárba tanulni, így maradt a kiülök a konyhába megoldás. Viszont valahányszor kimegyek sértődés van, hogy miért nem tudok szólni ha valami bajom van, ők majd figyelnek ezekre, meg lehet beszélni.... Mintha nem szólnék tíz percenként, hogy mi lenne ha nem ordíttatnák bele a zenét a fülembe meg ilyenek. Jó, oké hárman vannak, én egyedül, legyen amit a többség akar, de akkor miért baj az, ha kimegyek? Meg amúgy ha szimplán füldugót használok is ez van. Legalább nincs vita abból, hogy én 10 percenként szólok, nekik úgy jo, nekem is jó, ha kimegyek.

Akkor mit kell ezen megsértődni?