Ma este is sajnos arról lehetett olvasni, hogy egy fiatal fiút ismét addig terrorizáltak az osztálytársai, ameddig öngyilkos nem lett. Ebbe az irányba halad a társadalom? Mit lehetne tenni ez ellen a trend ellen?
Egyre többször olvasok ilyen és ehhez hasonló történeteket, és elborzadok ettől.
Nem is tudom mi visz rá embereket, hogy folyamatosan bántsak a másikat, engem pl annó soha nem érdekelt a másik ember annyira, hogy folyamatosan csesztessem ha valami nem tetszett benne.
Nem érzik az emberek, hogy hol van a határ? Vagy ez miért teszi boldoggá őket? Miért van egyre több ilyen eset?
Hogyan lehetne esetleg segíteni a hasonló cipőben járó embereknek, akár így magánszemélyként is?
Az egy dolog, hogy rendésznek tanulnak, de nagy részük nem fog rendőr és katona lenni. Mivel nagy a sajtóvisszhangja a történetnek, jó eséllyel komoly következményei lehetnek az ügynek. Nem lepődnék meg, ha fejek hullanának a tanári karban, illetve a diákok között is.
Sanszos, hogy azok az emberek, akik a halálba kergették ezt a fiút, nem fogják elvégezni a sulit. Lehet kicsapják őket, vagy egyszerűen kibuknak. Ezekből nem lesz zsaru és katona sem, ezekből max bűnözők lesznek.
Remélem törvényi szigorítás is lesz. Igenis, ki kell az ilyen szemeteket szórni a suliból. Az a baj, hogy 18 év a korhatár az oktatásban, elvileg addig kötelező, emiatt az ilyen söpredéket nehéz kiszórni a sulikból.
#3 voltam.
"Szerintem hasonlókra szükség lenne itthon is, rá kell világítani, hogy ezek a bántások milyen nyomot hagyhatnak az emberben"
Sajnos az a baj, hogy nálunk nem hogy nincs ilyen, hanem kifejezetten te tudják, akarják kezelni a helyzetet sem a pedagógusok, sem a szülők, sem senki. Mindenki csak elfordítja a fejét.
Én gyerekként annyit kaptam a tanároktól, hogy "védd meg magad" meg "ne hagyd magad" tehát nálunk a mai napig a tipikus farkas törvény a természetes hogy "üss vagy ütnek". holott marhára nem így kellene működni a modern világnak, azért is tartunk itt ahol.
Ráadásul nálunk az igazi "bully-k" voltak a tanárok kedvencei, nagyszájú, határozottak, akiket szerettek. Ezzel szemben én mint csendes ember látszott, hogy kerülnek ami nyilván a családi problémáimmal vegyülve nem a lelki egészségemet szolgálta.
Amúgy nekem egyik gyerekkori traumám amikor állam a többiekkel általános alsóban. Meg sem szólaltam, körülöttem hangoskodtak, vergődtek.
Erre oda jött az egyik tanárnő üvöltve idegesen, és engem mint "gyengét" a nyakamnál fogva rángatott arrébb, hogy "fejezzük már be".
Elmeséltem anyáméknak, voltak bent az igazgatónál, a tanárnő sírva kért bocsánatot.
De onnantól kvázi rettegtem tőle (is).
Amúgy anyámék szarul kezelték a helyzetet, ha az én gyerekemet valaki a nyakánál fogva rángatná azt egy életre elintézném, rendőri feljelentéssel indítanék és nem engedném, hogy bárhol gyermekeket oktasson.
7 igazad van abban, hogy régen is így ment, viszont az internetnek igen is van egy olyan hatása, hogy egyszerűen ma már szinte nem lehet elbújni a bullying elől emiatt, ha hazamész a suliból, akkor is folytatódik
Azért régen ha hazamentél a suliból akkor idézőjelesen "vége" volt a dolognak, addig tartott a kiközösítés meg a szekálás, amíg suliban voltál. Ma már gyakorlatilag 0-24 mehet ez, facebook csoportokban, osztálycsoportokban, vagy akár nyilvánosan is posztolhatnak rólad, stb.
Legalábbis nekem, aki pont akkor volt serdülőkorú, és pont akkor ment a legjobban a kiközösítés az én sulimban, amikor a facebook meg a különböző közösségi oldalak népszerűvé, majd hétköznapivá/természetessé váltak, ez volt a tapasztalatom.
Persze meg lehet ilyenkor csinálni azt, hogy törlöd magad vagy letiltasz mindenkit, de egyrészt ez egy rohadt nagy áldozat, másrészt sokan nem szeretnék, ha a családjukból bárki is tudná, hogy vele hogy bánnak éppen
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!