Akkor most utál engemet?

Nem nagyon lehet erre normális választ adni.

Nekem amikor 13 voltam, volt egy időszakom, amikor szerettem egyedül ülni, utolsó padban elrajzolgattam. Aztán kinőttem.

Gimi végefele meg volt egy idegesítő lány, akitől meg menekültem, mert állandóan dumált hozzám, aztán meg le se jegyzetelte a dolgokat és mindig belemászott a füzetembe, hogy mi van odaírva.

Ez utóbbi mondjuk okés, de a dumálástól a falra tudtam mászni.

Ráadásul a tanár nem úgy szólt, hogy a lány maradjon csöndben, hanem, hogy mi fejezzük be a beszélgetést, aztán a lány, egy mp után már dumált tovább, le se szarva hogy n is bajba kerülhetek miatta.

Egyik óra előtt már beültem egy üres padba inkább.

2-3 hét után beült mellém, dumált tovább nekem,szóval a következő órán átültem egy másik helyre. Tudtam, hogy hiába kérem, hogy maradjon csendben az órán, szünetben megbeszéljük, az ezredik alkalom után se érek el semmit, egyszerűbb volt elvándorolnom.