Az ismerősötök, aki évet ismételt, de ugyanabban az iskolában maradt, mennyi idő alatt engedte el a régi osztályát?

Egyszer buktam. Én vissza akartam járni a régi osztályomhoz, velük lenni szünetekben, de az addig jó barátaim már nem akartak velem lógni, szépen elkoptak, úgy vettem észre hogy kerülnek. Az új osztály pedig nem fogadott be, mert én voltam a bukott szamár. A tanárokat egyáltalán nem érdekelte. Még másfél évig jártam abba a suliba ilyen állapotok mellett, aztán kénytelen voltam váltani.

Egyébként az új iskolában sem éreztem magam olyan jól mint az eredeti osztályommal.

A vicc hogy a tantárgy ami miatt évet kellett ismételnem, az ének volt...

Négy embert ismerek a volt gimimből, aki bukott.

Ketten lebuktak hozzánk (egy lány, egy fiú), jól beilleszkedtek, az egyiknek párja is lett az osztályból.

Egy ember tőlünk bukott, rendszeresen látogatta a barátait a régi osztályból, tartották a kapcsolatot.

A negyedik pedig egy évfolyamtársam volt (nem osztálytársam), őt kétszer is megbuktatták, valószínűleg kipécézték a tanárok. Elment esti gimibe, egy év alatt teljesített két tanévet, pedig előtte két év alatt sem sikerült egyet. Azóta szakmát is szerzett. Ő is tartotta, tartja a kapcsolatot a régi osztálytársaival. Az új osztályába nem tudom, hogy mennyire sikerült beilleszkednie, de szerintem nem volt ilyen gondja, jófej srác.

Ezt így visszaolvasva baromi nagy lúzernek érzem magam, nekem a nyolcosztályos gimiben 8 év alatt sem sikerült beilleszkedni az osztályba... XD de hát ez van.

21F

Szerintem a kicsik könnyebben elfogadják, vagyis egy kisgyerek nem olyan lelkivilággal rendelkezik, mint egy kamasz, és amikor például eljut a harmadik osztály végére nem jön elő nála, hogy most mehetne ötödikbe, ezért azt se fogja majd fájlalni, amikor ballag az osztálya és ő nem tarthat velük. Persze az elején rossz lehet nekik, de inkább csak szomorkodnak, hogy nem sikerült nekik egy osztállyal feljebb lépni, de ez nem hosszútávú, főleg, ha a szülő nem tragédiaként fogja fel az egészet. Később maximum egy-egy megjegyzésben jön elő a gyereknél, amikor már abban a korban van hogy fűnek-fának be akarja bizonyítani, hogy ő már elég idős és nem egy kisgyerek. Ilyenkor esetleg mondhatja, hogy ő már x. osztályba járna, de ezt sem tragédiaként adja elő. :)

Amúgy az esetek többségében egy kisgyerek könnyen beilleszkedik az új környezetbe, könnyebben barátkozik, de nem alakul kis túlzott ragaszkodás közte és a közösség között. Gondoljatok bele, nem sok kisgyerek van, aki belebetegszik hogy otthagyja az ovistársait meg az óvónéniket.

Nálunk is volt több bukás.

1. Az egyik lány általános elsőben bukott meg nálunk. Mi mentünk másodikba, ő maradt elsőben. Egyáltalán nem járkált át hozzánk és az udvaron se jött oda játszani.Lettek barátnői az új osztályában és velük játszott. Minket se rázott meg nagyon, hogy elment. Sajnáltuk őt, de hamar el is felejtettük. Negyedikig eljutott az osztályával, hogy utána mi lett, azt nem tudom, mert elmentem onnan.

2. Harmadikban egy fiú bukott le hozzánk. A legelején tartottuk vele a távolságot, ő se nagyon közeledett felénk, de aztán szépen elkezdett barátkozni pár gyerekkel és már hozzánk tartozott. Arra emlékszem, hogy a tanítónéninek mintha nem lett volna szimpatikus a legelején, de aztán megszerette őt is. A fiú nem járkált át az osztályához, az elején, amíg nem barátkozott, inkább csak egyedül ült a szünetekben. Az osztálya se nagyon kereste őt, sőt, ha összevont napközi volt, a fiú inkább velünk játszott, beszélgetett.

3. Ötödikben már egy erősebb iskolába jártam, ott hatodikban megbukott egy lány, de ő se keresett minket, hanem elvolt az új barátnőivel. Itt az is közre játszott, hogy szét voltunk választva. Az 5. és 6. osztály volt az egyik szárnyom, a hetedik meg nyolcadik a másik szárnyon, külön voltak a 9. és 10. osztály és megint külön a 11. és 12., mert a tanárok így jobban tudtak ránk vigyázni meg fontos volt nekik, hogy a korosztályunkkal barátkozzunk és nem volt olyan incidens, hogy a 11 éves gyerek elveszik a 15 évesek között és ezekért az indokokért nem nagyon nézték jó szemmel, ha a hatodikos gyerek átsétált a másik szárnyra.

* 5.-ben volt egy lány, aki szintén új volt, de egy évvel idősebb az osztálynál, ezért a hatodikosokkal barátkozott és nála volt ilyen gond, hogy, amikor mi lettünk hatodikosok és a barátnői átmentek a másik szárnyra, notóriusan átszökött hozzájuk és mindig egy hetedikes tanár hozta őt vissza.

4. Hetedikben 3 gyerek megbukott nálunk. Mivel mi nyolcadikosok egy szárnyon maradtunk velük, szóval a folyosón találkoztunk meg az udvaron is. Az egyik gyerek kicsiként se tudott legjobb barátságokat kötni, mert, bár mindenkihez odament, de néha idegesítő természete volt, ezért ő lett az a fiú, aki mindenkihez odament, beszélgetett vele, néha a hetedikesekkel volt, néha a nyolcadikosokkal. A másik kettőnek voltak nálunk barátai, de mind a kettő inkább az új osztályával lógott.

* Én nyolcadik végén elmentem innen, mert túl erős volt nekem az iskola, de azért kaptam a híreket hogy ki mikor bukott meg és azt láttam, hogy azok a gyerekek se járkáltak vissza a régi osztályukhoz és az eredeti osztályunkban megszűntek a régi klikkek, érettségire mindenki mindenkinek a barátja lett a régiek közül, olyan gyerekek barátkoztak össze, akik szóba se álltak egymással nyolcadikban.

5. A gimis éveim alatt más osztályoknál kétszer láttam évismétlő diákot. Az egyikük nagyon szépen beilleszkedett az új osztályába. A másikuk nem járt vissza a régi osztályába, de az újakkal se barátkozott össze. Nagyon zavarta, hogy azért, mert egy matekból megbukott, mert asszem a tanár szemét volt vele a pótvizsgán, az egész évet újra kell csinálnia. Általában a folyosón ült egyedül és olvasott.

6. Valahol a gimis évek alatt nálunk egy fiú megbukott, talán a tizediket ismételte meg és ő nagyon sokat visszajárt hozzánk, de tegyük hozzá, hogy valami szedett-vedett osztályba bukott le, ami olyan rossz és rideg volt, mint az amerikai filmekben a getto iskolák. Mi még mindig osztálytársként tekintettünk rá, ő is minket nézett az osztályának, ha tehettük, vittük osztálykirándulni, eljött a ballagásunkra és so gyerek elment az övére.

7.Az egyetemen meg nem volt ilyen, hogy évismétlés, de tárgyismétlés igen és, ha sok tárgyat nem teljesítettél, akkor előfordult, hogy a kurzusok javát a fiatalabb évfolyammal csináltad. Két gyerek volt, aki akkor volt harmadéves (ami végzősnek számított) az alapképzésen, amikor mi kezdtünk, de, amikor második évfolyamosok lettünk, akkor a második szemesztertől kvázi az összes órát velünk csinálták. Az egyikük együtt diplomázott velünk, a másikuk talán még egy évet maradt. Az, aki maradt még egy évet, jól beilleszkedett közénk. A másikuk nem, mindig úgy érezte, hogy kirekesztjük és utáljuk őt, ezért bosszúból mindig próbálta a csoportban baráti párokat összeugrasztani.