Az iskolátokban milyen az énekkar? Menő énekkarosnak lenni?

Hát szerintem sosem volt az de aki akarja csinálja olvasni sem menő iskolában én pl azt tettem én nem bántam meg

Nálunk semleges volt, kevés diáknak volt egyáltalán elfogadható hangja, ők is csak szívességből csinálták, a többiek számára meg semleges volt az, aki énekkaros.

Nálunk is semleges volt, és akik énekkarosok voltak, ők is ilyen szívesség/kötelezettség keverékből voltak azok. Gimis fiú osztálytársaim utálták, hangot is adtak ennek, a többiek még inkább piszkálták szegényeket. De túlzottan jó hangjuk volt ahhoz, hogy a tanárnő elengedje őket :D (és azóta kiderült, hogy a fiúk amúgy élvezték titokban a szereplést)

Nálunk tök jó volt, általánosban és gimiben is. Nem ilyen mindenki akinek kedve van énekkar volt, hanem tényleg azt vették fel, akinek volt hozzá hangja és folyamatosan képezték is őket. Nekem különösen azért volt jó élmény, mert az osztályom kiközösített és mindig az énekkar, illetve később színjátszókör volt az, ahol befogadtak.

*azt hittem álmodok, meg kellett csípnem magam.

Még szocializmus volt, amikor benne voltam egy ének-zene tagozatos általános iskola énekkarában. Akkoriban nem volt választása az embernek, ha kiszemelte az ének tanár énekkarosnak. Ez körülbelül az a szint volt, hogy abba az emberbe is bele rúgtak kettőt, aki nem lépett be a kiszbe. Üres, semmitmondó "taggyűlések", tagdíj fizetés, hasonlók... Az énekkarral is hasonló volt a helyzet. Ha kijelöltek, nem volt menekvés, - kötelező volt menni az énekkari próbákra. Fiúként mezo-szoprán posztom volt. A kötelező jelleget nagyon gyűlöltem és azt is, hogy folyamatosan a kommunizmust éltető dalokkal kellett foglalkoznunk. A kommunizmus lényegét akkoriban nem fogtam fel teljesen, de ennek ellenére is gyűlöltem a november 7-ére, április 4-ére és egyéb alkalmakra betanított "békedalokat". Nem vigasztalódtam azzal sem, hogy díjakat díjakra halmoztunk. Nem leltem örömömet a szervezetszerű éneklésben. A későbbiekben sodort még zenei vonalra az élet, - három amatőregyüttesben is basszus gitároztam, ezek közül az egyikben énekeltem is. Teljesen más élmény volt szabad elhatározásomból, saját magam, ill. általam jól ismert emberek által megírt szövegeket énekelni, mint kötelező jelleggel, "parancsra" éltetni egy ideológiát.