Milyen tanáros sztoritok van, amiben a tanár bunkó dolgot mondott nektek, ami emlékezetes számotokra?

Amikor depressziós és anorexiás voltam (175\40 kg), akkor 2 évig tartott míg csak súlyban vissza tudtam szedni magamra 10 kilót. Nagyon nehéz küzdelem volt, minden falatot a zsemléből végigbőgtem a szünetben, az osztálytársam támogatott és segített.

Tisztán emlékszem, mikor egyik szünetben éppen nyammogtam az egy szem kis háztartási kekszemet, erre az egyiket tanár a folyosón elment előttem és odamondta nekem, hogy "vigyázz, mert elhízol!"

Aznap már semmihez sem volt kedvem, enni főleg nem. Legközelebb azt hiszem másnap reggel vagy másnap délben ettem először, azt is nehezen és noszogatva.

Gimiben matek-fizika tanár (nagy balf@sz volt amúgy is) szándékosan "eltévesztette" a nevemet és úgy szólított rendszeresen. Meg akart alázni és sikerült is neki.

Egyetemen meg kihúztam vizsgán egy olyan tételt, amit se le nem adott a tanár, se anyagot vagy forrást nem kaptunk hozzá. Konkrétan a tétel címét sem értettem. És amikor nem tudtam, akkor ott, a vizsga kellős kva közepén hangosan kinevetett a rohadt rbanc.

Matekórán történt, végzős évemben. Nekem sajnos mindig a logaritmusos feladatok voltak a mumusfeladatok, pláne, hogy függvénytáblát sem használhattunk. De több gyakorlással ideig-óráig egész jól mentek.

Itt az történt, hogy mindenféle bejelentés nélkül hirtelen a logaritmusokhoz ugrottunk, pedig aznapra mást ígért a tanár eredetileg, engem meg ugye váratlanul ért a dolog. Felszólított egy nehezebb példánál, úgy, hogy tudta, hogy nekem nem fog menni. Próbálkoztam, végül megmondtam, hogy "elnézést kérek, de nem tudom". Hát.. ledobta a szemüvegét és nagyban mutogatva, minden túlzás nélkül, perceken át kiabált velem, hogy ezen mit nem lehet érteni, ő nem tud az ilyennel mit csinálni. Végül vett egy nagy levegőt és a következőt mondta. Sajnos szó szerint megmaradt:

"Teljes szívemből azt kívánom, hogy legyen tele az egész érettségi ilyen és ennél nehezebb feladatokkal."

Ott szabályosan megfagyott a levegő a teremben és onnantól kezdve senki meg se szólalt az órán, csak ha kérdezték. Ez pedig nálunk nagy szó volt, ahogy az is, hogy engem lekiabálnak..

Pokoli egy érzés volt, az egész napomra rányomta a bélyeget elég szépen. És amúgy kifejezetten jó tanuló voltam..

Nekem egyetemen az egyik prof a vizsgán nekiállt kritizálni a nevem, hogy hogy lehetett nekem ilyen keresztnevet adni, egyáltalán nem passzol a "tradicionális, magyaros" vezetéknevemhez, percekig ezen volt fennakadva.

Mondom kösz, majd megadom anyám telszámát, vele le lehet meccselni bakker, hát lol.

Egy másik professzor volt nagyon g-ci, esettanulmányt kellett olvasni és előadni, felkészülni egy-egy témából a szemináriumra. Mondta, hogy ha valaki nem talál jó cikket hozzá, szívesen ad. Hát, én nem nagyon találtam, írtam neki többször is, órán is odamentem hozzá, hogy akkor adjon már nekem vmi cikket, mert bajban vagyok, de nem írt vissza hetekig. Végül a tanársegédjének mutattam meg, hogy hát találtam egy cikket, ez a témám, hogy szerinte ez megfelelő-e az anyag. Azt mondta, igen, jó lesz, készüljek belőle nyugodtan.

Na, előadtam, aztán jól lehúzta a nő, hogy ez csak hármas, mert hogy ez nem is annyira vág a témába, nem volt jó, és hogy MIÉRT NEM KÉRTEM TŐLE ANYAGOT. Mondtam neki, hogy kértem, többször is írtam neki és személyesen is jeleztem, hogy segítségre van süzkségem. "Hát, akkor maga kimaradt a jóbol" köszbaszdmeg.

Ugyanez a nő volt az oka annak, hogy a szakdogám egy hetet csúszott (ami miatt nekem késedelmi díjat kellett fizetnem az egyetemnek), mert a konzulensem, aki a tanszék vezetője volt, megbeszélte vele, hogy mérhetek a nő laborjában. Aztán mikor odakerültem, hogy mérjek, akkor meg nem engedte, hogy használjam a műszert, csak a saját technikusa mérhetett vele, nekem azt is alig akarta megengedni, hogy én hígítsam ki a saját mintáimat. Majd a technikusa megcsinálja, mert én biztos tönkreteszek mindent. Jó.

Aztán ugye közeledett a szakdoga leadásának a határideje, és még mindig nem mérték le nekem a mintát, és hát a konzulensemnek mondtam, hogy hát még erre várok, és hogy én nem szívesen sörgetek egy professzort, de ő kérdezzen már rá. Pár napra rá a nővel összefutottam a tanszéken és kiosztott a folyosón, hogy ne gondoljam már, hogy majd ő meg a technikusa egy hallgató helyett dolgozik, úgyhogy felejtsem el, a mintáim már a kukában vannak. Ha nem akarta lemérni, miért nem engedte nekem, vagy az egyik PhD-snak, vagy egyáltalán miért bólintott rá az elején, hogy oké? Miért kell sz-r helyzetbe hozni a másikat? Namindegy.

Alig votlam ideges.... na, emiatt egy hetet csúszott a szakdogám és azok az eredmények ugye így bele sem kerültek....