Az igaz, hogy akik a középsuliban menők azok általában nem sokra viszik az életben? Vagy tudtok mondani "ellen" példákat?

Itt nem a protekcióról van szó, hanem az illető tulajdonságairól. Sosem voltam jó tanuló, matekból is buktam általánosban, ettől függetlenül rendszeresen jártam matekversenyekre. Érettségin irodalomból is megbuktam, közben pedig az iskola újságának a szerkesztője voltam (bár ez nem azért történt, mert nem tudtam a tananyagot). A középiskola semmit sem számít. A 'menőbbek' általában merészebbek, kinyitják a pofájukat, ha úgy van. Ezek nagyon fontos tulajdonságok az üzleti életben.

Nem állítom, hogy az okos, stréber kölykökből nem lesz sikeres ember, mert sokan közülük orvosin tanulnak, esetleg mérnökként dolgoznak. Ők viszont világéletükben alkalmazottként fognak dolgozni, ami számomra nem jelent sikerélményt.

A mi osztályunkból, aki menő volt, mondjuk évfolyam szinten, azért volt menő, mert jó sportoló volt, mégsem sportoló lett belőle, hanem tanár. (Nem tesitanár, történelem tanár.) Egy olyat tudok, aki menő volt, és az is maradt, az egyik srác, akiből színész lett, és a Színművészetin tanult meg játszott a Nekem Budapestben.

Ha az általános iskolát nézem, a nagymenők elvesztek a süllyesztőben. az egyik szoláriumboltban dolgozik, egy másik iskolai védőnő lett, a harmadikrúl meg senki sem hallott legalább öt éve.

Nem igaz.

Azt látom sokkal jellemzőbb, hogy a "menők" később is menők maradtak ez által a tudásukat kiegészíthették kapcsolatokkal. Mindegyik volt osztálytársamnak felesége/férje, gyereke, családja van, saját ház, jó autó, izgalmas hobbik, jó munkahely, vagy éppen saját vállalkozás.

Míg a "nem menők" többsége csak szimpla alkalmazott aki egyik napról másikra éli unalmas kis életét.

Maximum annyi változott, hogy felnőttként jobban meg tudom válogatni az embereket magam körül, így "nem menőként" is tudok magamnak társaságot találni és a magam "átlagos" szintjén boldog életet élek.