Volt már olyan tanárotok, akiért rajongtatok? Nem szerelem volt, csak mély tisztelet és elismerés, amit a kiváló munkája és embersége váltott ki belőletek?

Igen, több is:

-2.-4.-ig ofőm nagyon kedves volt és mindig is ilyenné akartam válni, mint ő: magabiztos, jószívű és határozott.

-felsőben erkölcstantanárunk 5-

7.-ig nagyon megértő és empatikus volt, mindig mosolyogva tanított minket, bár igazi kis istencsapásai voltunk, mégis szeretett minket.

-töritanár, általános iskolában, mindenki szerette, jellegzetes mondásai voltak, könnyen kiismerhető ember volt, aki jószándékú, bár alacsony elvárású volt (kb mindenki 5-ös volt nála)

-föcitanáraim kozépiskolában:

~idős tanár, 60 körüli volt, mikor tanítani kezdett. Ilyen vagy szereted vagy utálod kategória, afféle legenda volt, mindenki ismerte. Szigorú, tekintélyes ember, utolsó évében már elengedte kissé a tanításunkat, de cserébe nagyon jó sztorikat mesélt és közvetlen módon beszélgetett velünk.

~fiatal tanár, nagyon laza, kedves, látszik rajta a lelkesedés a tantárgya iránt. Alaposan felkészít minket, sok dolgozatot irat, de mindig bejelenti őket és megbeszéli velünk a megoldásokat, és, hogy miért nem jó, ha valami hibát vétettünk.

-illetve volt még egy tanár, akit hiba lenne kihagynom: föci-biosz tanár, még alsóban felfigyelt rám, hogy jobb voltam természetismeretből, mint a többi diák, így szakkörre invitál, majd rengeteg versenyre vitt. Amolyan kedvence voltam néhány más hasonló képességű gyerekkel együtt. Ami miatt mégsem példakép, az az, hogy minden az ő tárgyaiból 4,5-nél rosszabb átlagú diákot rossz tanulónak és butának tekintett, gyakran beszélt velük rossz hangnemben.

Ennek ellenére nagy hatással volt a középiskola és majd az egyetemválasztásomra. Ha ő nem lett volna, lehet más terveim lennének, amik rosszabbak/jobbak lennének a mostaninál.

Nem vagyok egy rajongó típus, de több tanár is volt, akire felnéztem és különösen tiszteltem.

A szerelem érzéséhez egyiknek sem volt köze, inkább a szülők tiszteletére hasonlított. Nekem akkor tud ez inkább imponálni is, ha velem korúról, pl. nagyobb tudású szaktársamról van szó.

Inkább általános iskolába voltak ilyen tanárjaim. Közülük a felsős osztályfőnökömet (matek, töri, infó tanárom is volt) és a földrajz, biosz tanáromat tudnám kiemelni.

Volt osztályfőnököm egy igazi tanár, de legfőképpen pedagógus. Ha olyan volt, szigorúan lépett fel, ugyanakkor az osztályközösséget tökéletesen összekovácsolta, rengeteg programot szervezett, foglalkozott velünk, és nem csak elvárta a teljesítményt.

Neki köszönhetem, hogy megszerettem a törit és az infót. Egy tanár, aki egyben pedagógus is. Aki a tudást is átadta.

A földrajz és biosz tanárom ilyen hatást nem gyakorolt ránk. Ő már idősebb volt amikor elkezdett minket tanítani, de a kiállása, humora, a stílusa miatt tisztelem.

Mindketten bizonyítják, hogy a közelebbi diák-tanár kapcsolatból mindkét fél profitálhat, ha megszabott keretek között van.

Sajnos most középiskolában maximum a stílusa miatt tisztelek 1-2 tanárt. Eléggé csalódtam en block kb. az összes tanárban. Mindenki csak elvár a digitális oktatás alatt, de egyikük sem kérdezte meg mondjuk, hogy ez így jó-e.

Nyilván értem, hogy a tanárok fizetése például nem a legjobb, de ténylegesen pedagógusnak lenni nem pénz kérdése. Nem kell itt sokra gondolni, de szomorú, hogy így magunkra hagytak a tanárok (is).