Szerintetek manapság mi a legfőbb oka annak, hogy gimiben nehezen ismerkedünk? 16l, 10.évf.

Szerintem ez a legtöbb gimi sajátossága. Minél jobban dícséri az offő meg a szülők az osztályközösséget, valójában annyival van a béka feneke alatt.

3 évet töltöttem gimiben, 1-et szakközépben (bár ott gimis osztályban), amik között ég és föld volt a különbség.

Többségében felszínes beszélgetések, minimális nyitás a másik felé. Persze ezek mind saját tapasztalatok, néhány ember megerősítésével.

Én sose vártam meg azt, hogy a másik nyisson. Oda mentem, aztán fostam a szót. Lehet a te osztálytársaid bizonytalanok, ezért nem is mernek annyira nyitni.

Egyébként titeket ez a pandémiás időszak már március óta érint, ami ugye neked 9. osztály második féléve volt.

Nálunk is ez volt nagyon durván. Nagyon sok tanár észrevette, hogy szünetekben meg sem szólalunk és mindenki a helyén ül. A mi termünkben mindig csönd volt. Pszichológus rendszeresen látogatott minket, próbált velünk beszélni, de alig szólaltunk meg páran ><

Elég rossz amúgy, én tökre nem erre számítottam mikor gimibe mentem:/

"Mert túlságosan introvertáltak lettek." Ezek alapján Neked halovány fogalmad sincs, hogy mit jelent intro-/extrovertáltnak lenni. Ez egyrészt nem választás kérdése, másrészt az introverzió nem egyenlő azzal, hogy valaki félénk, és/vagy hallgatag.

A feltett kérdés alapján a gimis környezetnél maradva, nagy valószínűséggel azért nem nyitott senki az értelmes, emberi kommunikációra mert a mostani gimis korosztály már eléggé erőteljesen a virtuális térben és a közösségi oldalakon szocializálódott, nem tanulták meg (de legalább is nem gyakorolták eleget) hogyan működik természetes módon egy hús-vér emberrel a személyes kommunikáció, plusz mindenki be van sza*va nehogy "cringe" dolgot mondjon/tegyen, mert amíg a facebook messenger-ből ki lehet törölni egy kommenetet, addig a való életben nem tudod törölni amit mondtál/tettél. Pedog az emberi léthez hozzá tartozik az is, hogy hibázzunk (abból tudunk a legtöbbet tanulni és ez a fejlődés egyik alapköve), csak ezt éppen a mai tizenévesek többségének nem tanította meg senki, sőt, kifejezetten óvják őket attól, hogy bármiben is hibázzanak, vagy picit is "kilógjanak a sorból", ez végső soron felszínes viselkedéshez, a kockázat minden fajta kerüléséhez vezet (és hát mi lehet annál kockázatosabb, mint magadról beszélni? még a végén kiderül, hogy Te is csak egy halandó lény vagy a saját hibáiddal és nem egy megtestesült tökéletesség, mint amit mostanság igyekszik mindenki kifelé sugározni).

Néhány gondolat az intro-/extrovertáltságról: Ez a téma egy rendkívül sokat és régóta kutatott szociálpszichológiai terület, amit nálunk okosabb emberek egész életükön keresztül, évtizedekig kutattak, vizsgáltak és bizony a tények azt mutatják, hogy az emberi vérmérséklet (extro/introverzió) legnagyobb részben genetikailag meghatározott tulajdonság. Leegyszerűsítve a szakirodalom a következőt mondja: a pici gyerekeket két féle csoportba lehet sorolni, egyik az úgynevezett magas reaktivitásúak, másik pedig az alacsony reaktivitásúak. Egy magas reaktivitású személy hipotalamusza sokkal érzékenyebb a külső ingerekre (az agyunk egyik legrégebben kifejlődőtt, legősibb területe, ami legnagyobb mértékben felel az érzelmeinkért). Tehát egy magas reaktivitású csecsemő kisebb impulzusok hatására is hevesen reagál, általában sírással (legyen az mozgás, zaj, fény vagy bármilyen környezeti hatás). Egy alacsony reaktivitású csecsemő ingerküszöbe magasabban van, erősebb mozgás, hang, vagy fényjelenség vált ki belőle heves reakciót. Ezt nagyon sokat vizsgálták már MRI-vel, agyba ültetett elektródákkal, egyéb eszközökkel. A magas reaktivitású, érzékenyebb hipotalamusszal rendelkező kisgyerekek >80%-a introvertált felnőtt lesz. Ezeket az adatokat nem csak úgy kitalálták, komoly, több évtizedet átfogó kisérletekben vizsgálták, köztük olyanokban ahol több száz magas/alacsony reaktivitású kisgyereket monitoroztak, vizsgáltak 20-30 éven keresztül, végig követték az egész fejlődésüket a felnőtt korig. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem minden magas reaktivitásúból lett introvertált, voltak alacsony reaktivitású introvertáltak, és magas reaktivitású extrovertáltak is, de ettől még nem lehet tagadni a genetikai összefüggést egy közel 80% pontosságú trend esetén. A magas reaktivitású felnőtt személyt zavarják a túl erős, vagy túl sok impulzusok, legyen az fény, zaj, vagy akár maguk az emberek. Mi introvertáltak ezért szeretünk jobban elvonulni csendben a saját kis fészkünkbe és csökkenteni a környezeti ingereket. Egy alacsony reaktivitású extrovertált ezzel szemben pont, hogy keresi az ingereket mert sokkal magasabb az ingerküszöbe, szüksége van minél több, vagy minnél erősebb impulzusra, hogy pozitív érzelmeket tudjon megélni, őt pont az fogja kikészíteni, ha berakják egy ingerszegény, csendes szobába. Fontos szerepe van a kérdésben a környezetnek amiben egy bármilyen reaktivitású személy felnő, nagyon sokat számíthat, hogy milyenek a szülei, a családi környezete, az óvodai/iskolai tapasztalatok, ezek mind-mind nagyban képesek befolyásolni, hogy később milyen személyiséggé formálódik az ember, de mint mondtam, egy 80% pontosságú trendet, mint genetikai összefüggést nem lehet figyelmen kívül hagyni, teljesen mindegy, hogy kinek mi a meggyőződése, statisztikailag jól leírható témában nem számít a hit, csak a számok/adatok.