Nem éreztetek még olyat soha, hogy jó lenne ha az osztályotokban lenne közös érdeklődésű társatok?

Ezt az időszakot úgy hívják hogy kamaszkor. Egy darabig az a fő identitásképző, hogy ki milyen zenét hallgat, mit sportol, milyen zenét hallgat, milyen konzolon játszik, aztán egyetemen minden ilyen mindegy lesz, csak jól le lehessen feküdni egymással meg legyen olcsó bor (nem ítélkezve mondom, ezek a legjobb évek), utána meg mindenki elmegy árufeltöltőnek, mérnöknek meg multis excelbasztatónak és rájön, hogy pont annyira tucatember, mint az összes osztálytársa volt. Úgyhogy nyugodtan bökj rá bármelyikükre aki amúgy jó embernek tűnik és képes legalább egyszeresen összetett mondatokban beszélni, nagyon melléfogni nem tudsz.