Kevésnek érzem magam, mert nappalis vagyok?

Ugyan már.

Én kényszerből elköltöztem 19 évesen és munka mellett, levelezőn csináltam az egyetemet.

Hát, nagyon kemény volt és nem, nem éreztem azt, hogy emiatt több lennék. Söt, sajnáltam, hogy ilyen túlhajszoltan kellett élnem.

Elég dilis kérdés, már bocs.

Engem is marasztalt az egész pékség, ahol nyári diákmunkára voltam, hogy hagyjam az egyetemet.

Jól melózok, eszem is van, ha Gyuri nyugdíjba megy én lehetnék a gyúró!

Docens lettem, a gyár már rég le van tarolva.

Szerettél gondolok rájuk, de ezt benézték.

Én is ugyanígy éreztem egyetemistakén, ráadásul nekem az egyetemi társaim mind albit meg koleszt tartottak fent, ami miatt pláne szégyelltem magam, de kiderült, hogy kb mindegyiküknek a családja kifizeti a 99%-át. 1-2 társam azért akadt, akik teljes állást vállaltak, de nem ők voltak többségben. Akkor nyugodtam meg, de odáig nekem is volt egy rossz érzésem, hogy "csak ülök az egyetemen".

Amúgy írta valaki, hogy sok nappali szak mellett nem lehet dolgozni. És van egy csomó szak, ami nappalin indul csak.

Meséltem, hogy 1-2 társam akadt, akik nappalin tolták és teljes állásban dolgoztak, nekik egy rémálom volt, mert a tanárok nem voltak velük elnézőek amiatt, hogy ezek a lányok nem tudtak bejárni.

#5, hát az elég szemét dolog egy tanártól.

Én tudom milyen a 3 műszak, ha csak a nyári szünetben is, szóval inkább azt keresem, hogy segítsek nekik.