Hogy lehet ilyen munkahelyen maradni?

Vezetőként meg kell tanulnod elengedni ezeket, sajnos nem lehet mindenkinek megfelelni. Cselekedj a saját értékrended szerint, és vezéreljen a jóindulat, hosszútávon kifizetődik. Ja és bízz magadban, ne hallgass ennyire a kívülállók véleményére, persze vizsgáld meg, de ha nincs igazuk, akkor nem érdemes rágódni rajta. A beosztottaknak sokszor gőze nincs, hogy milyen nehéz vezetőnek lenni, és nem látnak rá olyan dolgokra, mint te, így a teljes kép is hiányzik náluk. Erről persze nem tehetnek, viszont nem mindenki számol vele..

Sokat számít a munkalégkör - és ezen sok esetben lehetséges változtatni, (persze vannak olyan helyek, ahol egyszerűen nem lehet ezt megtenni). A másik lényeges körülmény a következetesség. Ha állandóan olyan dolgokon változtatsz, amelyek rövid távon is 180 fokos ellentétbe kerülnek egymással, akkor nemes egyszerűséggel nem fognak komolyan venni a beosztottjaid. -Lehet, hogy megpróbálják ezt eljátszani neked - megélhetési indíttatású háttérrel, de ez nem változtat a lényegen. A harmadik, amit tehetsz magatokért, hogy megadod a lehetőséget arra a beosztottaknak, hogy kifejtsék az álláspontjukat publikusan - a munkamódszerek szempontjából. Időközönként van értelme beszélgetni szempontokról, módszerekről, azok mikéntjéről, miértjéről, esetleg még ütköztethetőek is az álláspontok, amelyet ha kulturált mederben tudsz tartani, még azt is eredményezheti, hogy megtaláljátok a hosszútávon legszélesebb kör megelégedésére a legjobb munka módszereket. Sokszor a legrégebben munkahelyen dolgozók szeretik terrorizálni a többi ott dolgozót és a főnököt is szeretik irányítani, - ha hagyja, - ugyanakkor a legújabb dolgozókban a pedig a "világ megváltó" gondolatok pezsegnek. Nehéz a kettő között megtalálni az egyensúlyt, ugyanakkor, ha megtalálod, akkor "happy" lesz a többségnek. Mindenkinek nem lehet megfelelni, ezért van, hogy "vezér áldozatot" is kell olykor hozni. Sajnos van, hogy egy-két hangadó embertől meg kell válni annak érdekében, hogy egy egyetlen célért dolgozó, működő közösséget tudjon az ember kovácsolni. Néha meg kell válni egy-egy embertől, aki folyamatosan csinálja a pankrációkat és feszültségeket gerjeszt folyamatosan a munkahelyen dolgozó között. Ezeknek az embereknek az "érdeme" a klikkesedés úgy, ahogyan az is, hogy csoportosan gyűlölik egymást munkahelyeken az emberek. EZ nem fér bele - és ennek csak úgy tudsz határt szabni, hogy egy-két punkrátort az utcára szórsz. Hidd el, hatékonyabb, mint x időnként csoportosan leinnia, halálra zabálnia magát önköltségen az egész kollektívának! És még valami! Tetszik, nem tetszik, nyitottnak kell lenni a dolgozóid személyes problémáira! Nem kell minden pitiáner zokogásra azonnal "ugrani", de ha komoly családi, anyagi gondjai vannak a dolgozódnak és van bátorsága elmondani ezt neked - egy olyan világban, ahol általában képmutató módon szokták ezt palástolni az emberek, - akkor érdemes megpróbálni keresni valamilyen megoldást a számára, amely által megnyugszik és esélyes, hogy még tisztelni is fog. Vannak olyan élethelyzetek, amely neked egy buznyákodba nem kerül, ki sem rúgnak (téged) érte, el sem marasztalnak (a főnökséged részéről), de megoldást nyújthat a beosztottadnak. Szerintem butaság elzárni ezeket a csapokat, - te is kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor a beosztottad sokat tehet érted. Soha nem tudhatod! Ezeket a háttérbeli együttműködéseket, jobb ha diszkréció övezi és csak is a kölcsönösség elvén működőképesek. -Akin észre veszed, hogy csak egyoldalúan vannak elvárásai, azzal érdemes elbeszélgetni, sokadjára pedig elengedni a kezét, - te sem gazdaállatnak vagy szerződtetve...