Elmenjek osztály kirándulásra, ha az osztályból nincs egyetlen ember sem aki a barátom?

Miért ne mennél el? Olyan helyekre eljuthatsz, amilyenekre lehet nem lesz sosem módod eljutni. Láthatsz szép helyeket, híres helyeket, érdekes dolgokat és pont ez egy olyan alkalom, ahol kizökken az osztály a mindennapokból és még lehet, hogy pont most találnál magadnak barátot.

Meg aztán ilyen hozzáállással, hogy inkább ülsz a 4 fal között, csak mert veled senki nem barátkozik, akkor soha nem is lesznek barátaid...

Nagyon sok gyerek megy el úgy osztálykirándulni, hogy senkit sem ismer.

Gondolj bele, amikor valaki kilencedik osztályos; hacsak nem olyan suliba jársz vagy hacsak nem egy kedves általános iskolai osztálytársaddal kerülsz a gimibe, SENKIT sem ismersz, az osztálykirándulást meg már majdnem rögtön az elején lezavarják néhány helyen, a célból, hogy ismerkedj. Na ott senki senkit nem ismer, mégis elmennek kirándulni :)

De ettől függetlenül is, mennek páran úgy, hogy újak egy osztályban vagy egyáltalán nincs barátjuk.

Én is voltam új gyerek egy új iskolában és a pánik az egész miatt teljesen felesleges.

Random beültem valaki mellé, aki szimpinek tűnt. Vannak a baráti csapatok, ahol hárman barátok, úgyhogy valamelyik lány vagy fiú pont egyedül fog ülni, szóval nem lehetetlen a te esetedben. Elkezdtem beszélgetni vele, hogy milyen érdekes dolgot hallottam, milyen vicces sztorim van, amit láttam a tv-ben, mit olvastam, ami Neki is érdekes lehet, ő vele mi a helyzet, stb. Kérdeztem, lehetnék e vele egy szobában.

Én ritkán láttam olyat, hogy MINDEN hely foglalt a kirándulásra kibérelt buszon. Általában a tanárok mögötti hely mindig üres. Ha senki sem szimpi, akkor oda be tudsz ülni, a tanár ha látja, hogy egyedül vagy, akkor nagyjából sejti, hogy ki mellett érenznéd jól magad és hozzá terel vagy őt tereli hozzád; akár új gyerek vagy, akár barátok nélküli régi. Ha a tanár is úgy látja, hogy inkább jobb, ha nem játszik barátkereőt Neked, akkor ő beszélget Veled.

A kirándulá alatt is álalában a törődőbb tanárok néha-néha felbukkannak a magányos gyerekek mellett, szóval a buszon is és a kirándulás alatt is lenne minimum 1-2 valaki =attól függően, hogy hány tanár megy veletek), aki beszélgetne Veled.

A szobabeosztás miatt meg ne félj. Ha indulás előtt az ofő egy ofő órán nem csinálja meg a szobabeosztást vagy Te a kiránduláson nem tudod kivel megbeszélni, nemes egyszerűséggel menj oda, amikor megérkeztetek, hogy Neked nincs szobatársad és kihez tudnál csatlakozni. Általában ofő gyorsan körbenéz, hogy hol van egy üres ágy (a Te nemedben :) ) és oda beküld Téged. Ha a gyerekek kivernék a balhét, hogy TE miért vagy ott, akkor meg ne törődj velük, mert nem méltóak rá, hogy miattuk szomorkodj. ;)

Még a hogy lazulj el beszélgetés előtt részre reagálnék.

Ne az legyen a célod, hogy Te hozzászólj egy beszélgetéshez, hanem az, hogy hozzáfűzz valami hasznosat és egyben érdekeset.

Ha azt látják, hogy ülsz a sarokban, hebegsz-habogsz, céltalanul benyögsz valamit, akkor nem leszel az az ember, akivel szívesen beszélgetnek. Ugyanúgy, hogy, ha alig beszélsz vagy 1-2 szavas válaszokat adsz. És nem csak azért, mert stresszesnek látnak, hanem azért, mert nem olvadsz bele a beszélgetésbe azzal, amit mondasz.

Egy jó beszélgetés azon alapul, hogy jó hallgatóság legyél és tudj válaszolni a gyerekeknek a mondandójukra vagy egy érdekes témát dobj fel, amit tudtok boncolgatni.

Például, beszélgetnek épp valamiről és Veled történt valami humoros, ami kapcsolatos a dologgal, amiről megy a beszélgetés. Vagy nem humoros, hanem érdekes... vagy valami humorosat vagy érdekeset hallottál a témáról, olvastál róla. Egész egyszerűen elkezded mesélni, hogy képzeljétek, velem az volt, hogy / azt olvastam, hogy, stb

Amire figyelj oda, hogy borongós dolgokat ne ossz meg vagy csak keveset. Mutasd, ha kell, hogy Neked is van 1-2 rossz emléked, de ne állítsd be magad a sajnálatra méltó valakinek; a gyerekek nem szívesen lógnak azzal, aki, úgymond sokat "panaszkodik".