Hogy mondjam el neki?

Ahogy írta az előttem levő, sértődés nélkül ez nem megy.

Az egyik opció, hogy egyszer a suliban leülsz vele és elmondod, hogy, ha nem lenne gond, akkor Te reggel egyedül utaznál, mert nincs bajod vele, csak olyankor jobb szeretsz a gondolataidba merülni, olvasni, zenét hallgatni, lelkileg készülni a sulira, nem vagy olyankor túl aktív.

A gond ott van, hogy, ha mázlid van, akkor érettebb a korához képest és megérti. De, amilyen én voltam gimmnazistának, lehet ez fájt volna, viszont vettem volna a lapot.

A másik, hogy nem mondod el neki, hanem, amikor melléd áll/ül, akkor elkezdesz telefonálni és szólsz, hogy ez fontos hívás.

vagy

szólsz, hogy még át kéne nézned az anyagot az akármilyen dolgozatra

vagy szólsz, hogy épp benne vagy egy izgalmas regénybe és szeretnéd elolvasni a fejezetet.

Pár alkalom után venni fogja a lapot, ha érettebb a korához képest akkor elfogadja, de, ha az egykori énemből indulok ki, fájni fog neki, de ugyanúgy békén hagy.

Megértelek amúgy, én is olyan vagyok, hogy munka előtt és munka után is szeretek egyedül lenni; nem mindig voltam ilyen, gimiben jül esett, ha valakivel mentem haza, de munkára már elhagytam ezt.