Pedagógusok, tudnátok nekem tanácsokat adni?

Anyám tanár 30+ éve, talán nem ugyanannyit, mint az elején, de folyamatosan készül az órákra.

Fegyelmezés már nehezebb kérdés. Majd gyakorlatban látni fogod hogyan csinálják mások. Szerintem tanári pályán most ez a legnehezebb, nincs hatékony eszköz a tanár kezében, szülő meg adja a lovat a gyerek alá

Javaslom, olvasgasd kicsit a GYIK ezen alkategóriáját, ugyanis sok kérdés irányul arra, hogy a pályakezdő tanárok hogyan rázódnak bele a munkába.

Én is amondó vagyok, hogy szépen kitapasztalod, hogyan kell fegyelmezni, látod a kollégáidtól, plusz Neked is majd be kell ülnöd más tanár órájára, ahol ezt jobban látod.

Teljes mértékben egyetértek az első válaszolóval; manapság megpróbálsz megbüntetni egy gyereket, nem fogod tudni; a gyerekek ismerik a jogaikat, visewlkedni nem tudnak, ez van.

Nekem is pont ilyen félelmeim voltak az egyetemen! :) Főleg a "beégés".

A valóság igazából az, hogy a gyerekek nem nagyon szoktak kérdezni a tananyaggal kapcsolatosan (talán ilyen ELTE gyakorlókban igen), a maximum kérdés, amire számíthatsz: "mikor írunk tz-t?" vagy "lehet-e javítani?". xD

Fegyelmezés: nagyjából minden kezdőnek nehéz, szerintem sajnos osztályfüggő is, hogy mennyire lehet rendet tartani. Általában ha sok feladatot kapnak, az le tudja őket kötni (már aki normális, csak túlpörgős), aztán vannak teljesen motiválatlan társaságok is, akik sz.rnak bele a munkádba, ott sokat nem lehet tenni, foglalkozz akkor azzal, aki akar haladni, a többit meg csak arra kell rávenni, hogy legalább csendben legyen, akár a mobilozást is megengedheted, csak a hangját vegye le.

Én azt javaslom, hogy ne akarj MINDEN gyereknek megfelelni. Te legyél Te és aki akar, megkedvel, aki nem, az nem.

Volt nálunk egy tanár, csak helyettesített. Őt osztály nagyrésze nem kedvelte, akiket meg érdekelt a tananyag (köztük én is), annak szimpatikus volt a tanár - neki ez bőven elég volt.

Volt olyan tanárom, aki meg kényszeresen meg akart felelni a diákoknak, felvette a stílusukat, ha épp más tanárt helyettesített, leült és pletyizett meg bratyizott velünk. Na Ő nekem nem volt szimpi és igazából a többi gyerek se gondolt rá úgy, ahogy akarta.

Ráadásul nagyobb kudarcként fogod érezni, ha meg akarsz felelni, de nem kedvelnek, ezzel magadnak ártasz.

Számíthatsz mindenféle osztályra. Én azt tapasztaltam, hogy az érettségi közeledtével a diákok

- megkomolyodnak és jobban lehet velük bírni (nálunk például gimi elején a szünetekben zaj volt, érettségi küszöbén meg néma csend)

- komolyabban veszik a tanulmányaikat is, mert jön a felvételi

Ahogy írta valaki, lesz olyan osztály, akik motiváltak, lesz, aki mindenbe belesz.rik.

Van 1-2 diák, aki a tantárgy szerelmese és mindig kérdez valami furcsát a tanártól; hogy, ha erre nem tudsz válaszolni? A maradék x diákot hidegen hagyja.

De simán mondhatod a diáknak, hogy szorgalmi feladatként keresse ki, Te meg gyorsan utána nézel otthon a következő órára. ;)

A többi gyerek úgyis olyanokat kérdez, hpgy lesz e tz, kimehet e wc-re, elmehet e a sulidokihoz, mert nincs jól, nyithat e ablakot, elülhet e máshova, írhat e máskor tz-t, felelhet e máskor, kapcsolhat e villanyt, bemutathatja e máskor a leckét, mert nincs kész, stb.

A tanítás is egy munka, amiben rutint lehet szerezni, most persze, hogy félelmetesnek tűnik, amíg csak szakirodalomból ismered az iskolát a tanár oldaláról. Ezt mutatja az aggódásod, hogy félsz, hogy olyat kérdeznek, amire nem tudsz válaszolni. Ne is haragudj, de ha egy általános iskolás meg tud fogni tantárgyi kérdéssel, akkor ott a szakmai felkészültségeddel komoly probléma van, és ez nem órai felkészülés kérdése. Persze, ha érdekli őket az anyag, gondolkodnak rajta, és be tudnak kérdezni akár olyat, ami tényleg logikus, és te nem gondoltál rá olyan összefüggésben, esetleg olyat is, amit tényleg nem tudsz (pl. egy költőről tanultok, és a magánéletére kíváncsiak, és te nem tudhatsz mindent), de ezeket egy gyakorlott pedagógus tudja kezelni presztízsveszteség nélkül, ez tényleg csak rutin. Egy diplomás felnőtt emberen nem fog egy 12-14 éves gyerek ilyen szempontból kifogni, és rólad sem feltételezem ezt, csak arról van szó, hogy tényleg csak elméleti síkon képzeled még el az iskolát, a hús-vér valóság teljesen más (de ha tévedek, és matek tanárként nem tudsz törteket összeadni, és a gyerekek kérdéseinek hatására kínos csönd lesz a reagálás a részedről, akkor tényleg ne menj tanárnak). Igazából az ismeretanyagnak a fejedben kell lenni, egy általános iskolai tananyag nem létezik, hogy gondot okozzon. Az órára való felkészülés nem az anyag átismétlését jelenti a tanár részéről (főleg, ha már több éves rutinja van), hanem az óra menetének megszervezését...

A fegyelmezéssel kapcsolatban... Az órai fegyelem és tekintély megszerzésének nincs általános receptje, mert ez a tanár egyéniségén múlik elsősorban. Általános tanácsként azt lehet elmondani, hogy legyél határozott, következetes, és nyerd meg a diákokat. Ezt megteheted humorral vagy lehengerlő tudással és tájékozottsággal, sármmal, ezer módja van ennek, a lényege, hogy bele kell vinned a személyiségedet, úgy, hogy az természetesen hasson, és vonzó, követendő példa legyen a gyerekek számára. Ne ijedj meg, ha ez elsőre nem sikerül, igazából ez is tapasztalatból adódik, és szintén rutin kérdése. Persze az is benne van, hogy nem vagy alkalmas erre, mert nem olyan a személyiséged, ilyenkor jobb ezt idejében felismerni, és abbahagyni a pályát, mert nincs rosszabb a rossz tanárnál, aki nem képes észrevenni magát, mert ez mindenkinek rossz, az iskolának, a tanárnak, a gyerekeknek és a szülőknek is. De ez nem az elején dől el, tehát az első kudarcok után ne azt a következtetést vond le, hogy nem vagy alkalmas tanárnak (és lesznek kudarcok, minden tanár elkezdi valahol... aki meg akar tanulni biciklizni, számolnia kell azzal, hogy el fog párszor esni, és fel fogja horzsolni a térdét).