Hogyan kommunikáljak hogy elfogadják és ne vitatkozzanak velem? Hanem csak bologassanak

A suliban vannak valaszthato sportok amire nem kötelezö jarni de a suli van szerzödve ezekkel az edzökkel, talan érdekük füzödhet ahhoz hogy jàrjanak a diàkok, màrcsak a tanar miatt gondolom.

Mert en jàrtam amolyan harcmüvészeti sportra hogy jobb legyen az àlloképessègem (szamtalan mindent tanit önkontrollt is stb)

Es szoltam a tanàromnak meg edzönek is hogy nem jàrok tovàbb mert valami könnyebbet keresek mert egyik rajöttem hogy nem akarok olyan sportot amiben "egymas ellen"kell lenni es rossz idöpontban van suli utan rohanok es mindig ehgyomorral kinlodok es keresek inkabb fittnesst vagy kardiot, mast.

Az edzö el is fogadta, de vár vissza ha meggondolom.

De a tanàr neki àllt eröszakosan ràbeszélni nem fogadta ill megcàfolta szabàlyosan az indokaimat hogy biztos mert azzal van a bajom hogy ott önfegyelmet kell tanulni es küldött àtöltözni hogy de menjek be-most függetlenül attol hogy nem fogok jarni tehat elérem a cèlom es nem fogok jarni- a valodi problemam az, hogy a fenti pelda szerint, en GYAKORTA RENDSZERESEN kapom azt màsoktol hogy nem fogadjàk el amit mondok, akarok, felülirjàk vitatkoznak velem, szoban eröszakoskodnak.

Nem arrol van szo hogy nem tudnam magam megvedeni mert tartottam ahhoz magam amit mondtam, hanem hogyan kell az ilyen vitàknak elejét venni?? A fenti pelda szerint mégis hogyan kellett volna közölnöm hogy nem jàrok tovabb a harcmüveszetre hanem màsra fogok ugy hogy annyi reakciot vàltsak ki a masikbol - rendben oké- es nem többet.

Majd munkahelyeken is igy ràm fog szàllni mindenki?