Ma dìcséretet kaptunk a suliban a tanároktól. Titeket milyen érzés fog el, ha eképpen járnak el irányotokban? (17/F)

Na mindegy, attól még, hogy a körítés szar attól a kérdésre lehet normálisan válaszolni.

Jól esik.

Suliban a tanároktól

Ez nem úgy hangzik mint egy tánciskola....

Áh hagyd, próbálkozz hétfő este

Hogy milyen érzés az függ attól, rászolgáltam e a dícséretre.

Gondolj bele, ha valami miatt a tanárok azt hiszik, hogy én is beleadtam apait-anyait, eléggé kellemetlen érzés, amikor dícséretet kapok, holott mások végezték a munkát. Tegyük fel, egy téli ünnepséget szervezett két lány és, mivel sokat lógok velük, a tabárok automatikusan azt hiszik, hogy én is szerveztem, holott egy lufit se fújtam fel. Nos ebben az esetben eléggé kellemetlen érzés lenne a dicséret, el se fogadnám.

Ha viszont úgy kapok dicséretet, hogy rá is szolgáltam, az jó érzés.

Én sok dicséretet kaptam, szorgalmas gyerek voltam, aktív, emellett énekkarra is jártam és az énekkarosok automatikusan kaptak dicséreteket, amikor felléptek valami nagyobb eseményen.

A hátrány az volt, hogy idővel már beleszoktak a szülők és otthon büöszkén megmutattam ők pedig nem reagáltak olyan lelkesek, mint a kezdetekben. Mázlista vagyok, hogy ez volt a legnagyobb gondom. <3

Kérdező, kedves. Neked milyen érzés volt a dicséretet megkapni? Miért kaptátok a dicséretet?

Az első, amire gondol mindenki, hogy a dicséretet csak jól fogadja a nebuló. Természetesen ki ne örülne a pirossal írt üzenetnek?

Viszont, ha kicsit mélyebbre ásunk, megértjük, miért is átmeneti ez a büszkeség, ez az öröm. Az ember nem fogadja jól a dicséretet, szóval egy gyerek is hamar talál valami indokot, hogy az boldogsága hamar elmúljon.

Szeretnék csatolni egy linket egy érdekes cikkel a témával kapcsolatban.

[link]