Az osztálytársaim gúnyt űznek abból, hogy apám katona. Hogyan lehet rájuk hatni?

Ez lehet furán hangzik, de ne látszódjon rajtad, hogy zavar (akkor is, ha marhára zavar).

"valaki előttem az orromba pofázott, hogy na mivan? kaptál már behívót??"

Ilyenkor pl. mondd azt, hogy "anyukád hívott be dugni", vagy valami ilyesmit. Azt nem érti meg a hülyegyerek, ha kitárulkozol előtte, hogy apukád az életét kockáztatja és ritkán látod. Ezt olyan esetekben kell elmondani, amikor olyan viszonyban vagy valakivel, a beszélgetés úgy alakul, hogy tényleg érdeklődnek irántad.

Szia!

Az osztálytársaid neveletlen idióták. A tanárokhoz is lenne egy-két keresetlen szavam, ha ezt hagyják.

De ettől még a te számodra ez egy elég kellemetlen helyzet lesz, pláne hosszú távon. Gondold át, hogy tudsz-e tenni valamit, én is próbálok pár tippet adni. Engem 15 éven keresztül piszkáltak meg kiközösítettek (már az óvodában is), és most felnőttként nagyon hiányoznak azok a szociális készségek, amiket azért nem tanultam meg, mert sosem voltam rendesen része a közösségnek. És azok a rossz reflexek is nagyon kellemetlenek, amik emiatt épültek be a gondolkodásomba (például sosem számítok arra, hgoy valaki valamit csak azért meg fog csinálni, mert nekem az jó lenne, pl. segítene a munkahelyen vagy ilyesmi). Most 29 vagyok, és az elmúlt 1-2 évben sikerült igazán elkezdenem előrehaladni abban, hogy normálisan tudjak létezni egy közösségben, de komoly erőbefektetést igényel a részemről a változtatás. Szóval az is opció, hogy eltűröd ezt a helyzetet, de annak lesznek következményei. Nem megoldhatatlan problémák, de kellemetlen, hosszú távú hatások.

Az egyik, amit az első válaszoló is írt, hogy talán segítene, ha apukáddal találkoznának az osztálytársaid. Azt gondolom, hogy jelentős részben az van a cikizés mögött, hogy a katonaság kicsit félelmetes, ismeretlen dolog nekik, szoronganak, ha rá gondolnak, ugyanakkor kíváncsiak is, de az éretlen gondolkodásuk miatt így vezetik le, és te iszod meg a levét. Ideális lenne, ha az egyik osztályfőnöki órára be tudna menni apukád és lenne egy ilyen "kérdezz bármit" nap. (Élőben persze nem fognak kérdezni, de ha előre be lehet dobni a kérdéseket egy ládába, akkor valószínű össze fog gyűlni pár.)

Ha ebben a formában nem működik, akkor bármilyen más formában ha elbeszélgetne apukád a szóban forgó osztálytársakkal, az segíthetne. Persze a megfélemlítés nem olyan jó, mintha a kiváltó okot, a kíváncsiságukat és a szorongásukat szüntetnénk meg, de legalább neked nyugtod lenne utána.

Ha a tanárokkal még nem próbáltál beszélni, akkor tedd meg ezt is. Hívd fel a figyelmük a problémára, és mondd meg expliciten, hogy a segítségükre van szükséged, hogy azt szeretnéd, ha figyelmeztetnék és szükség esetén megbüntetnék azokat, akik téged piszkálnak. Ha van iskolapszichológus, tőle is kérhetsz ilyen segítséget, ő is megkérheti erre a kollégáit - talán egy szakemberre jobban hallgatnak.

Ha sehogy nem megy, akkor akár az iskolaváltás is indokolt lehet. Persze ehhez meg kell győznöd a szüleid.

Azért kapsz ennyi beszólást, mert reagálsz rájuk, látják, hogy felkapod a vizet, ez tetszik nekik, es még több hülyeséget találnak ki. Teljesen ignorálni kell. Ha valaki odajön röhögve, hogy mikor vonulsz be, nem kell válaszolnod, mintha nem is létezne az illető, olvass tovább vagy bármi. Egy ideig áll majd ott röhigcsélve, aztán odébbáll, mert ezzel nem tud mit kezdeni. Én szoktam ezt alkalmazni, teljesen kreténeknél más nem működik.

Ha a tanár jön oda, hogy igaz-e a pletyka neki nyilván válaszolni kell, de az is jó nagy idióta lehet.

Azt, hogy frappánsan visszaszólj a gúnyolódóknak, azért nem javaslom mert nem könnyű ilyen tuti választ odavetni, amivel te égeted be őket, valószínűleg látszana rajta, hogy ideges vagy, és ugyanott lennél.