Van itt olyan diplomás, aki irodában dolgozik de már unja?

Fordítóirodában projektmenedzser, anglisztika szakos diplomával. Angolul és németül beszélek, a munkám is abból áll, hogy ezen a két nyelven kommunikálok az ügyfelekkel, akik rendelnek az irodánktól fordítást, valamint kiadom a munkákat a fordítóknak. A munkám főleg szervezésből, egyeztetésből, kommunikációból, adminisztrációból áll idegen nyelven.

Eleinte érdekes volt és változatosnak tűnt, de amint beletanultam és már rutinból ment, unalmassá vált. Minden napom ugyanolyan: beérek 8:30-ra, végignézem az emaileket, ha új megrendelés van, elkezdem szervezni mindig ugyanolyan módon (fájlokat letöltöm, adatbázisból fordítót keresek, fordítóval lebeszélem, árajánlatot küldök a megrendelőnek, stb). Gyorsan kell dolgozni, így ezeket a lépéseket gyorsan kell darálni, mindenre van egy adott séma, automatikusan megy már az egész. Pl. az emailekre is van egy csomó sablonunk, csak éppen beillesztjük az adott megrendelés specifikus jellemzőit. Mindig ugyanaz a néhány nagy cég rendel tőlünk, így a szövegek is nagyon hasonlóak, megvan hogy melyikhez melyik fordító kell, tehát gondolkozni sem kell nagyon.

Néha egy robotnak érzem magam, amely ugyanazt a munkafolyamatot csinálja végig sokszor egy nap, és minden nap ugyanolyan. Persze más-más szövegek fordítását rendelik tőlünk, sok nyelvről sok nyelvre, sok témában, de az a munkafolyamat, ami engem érint, az mindig ugyanolyan.

A módszerektől nem lehet eltérni, minden projektmenedzsernek ugyanolyan rendszer szerint kell dolgoznia, ezért nincs benne kreativitás, ötletelés, csak csináljuk a dolgokat az előírások alapján.

Hát, én ezért unom. :)

De jelenleg kisbabát várok, szóval már csak 2 hónapot fogok itt dolgozni, GYED után pedig próbálok valami másfajta munkát keresni.

Hogy a fenébe ne lehetne unni. :)

Én elég sok helyen megfordultam multi cégeknél, vezető pozíciókban. Én magam egy normális, megoldásokra törekvő, kedves embernek gondolom. De az emberi h.lyeség, gonoszság, amivel egy vezető találkozik az elképesztő. Nem is a saját csoportjában általában, hanem a társterületekkel együttműködve. Ráadásul ha mérőszámokkal dolgozok (ami általában minden cégnél így van) - kb mindig az a kérdés a felettesektől, hogy ez miért ennyi? De az okok igazából nem érdeklik és nem is figyel már, csak le akar b@.szni meg azt akarja hogy a mérőszám rendben legyen, és mindig magasabb legyen (ha meg mindig magas, jön a kérdés hogy hol tudunk költséget spórolni :)).

Sokszor érzem, bár lennék szobafestő vagy takarítónő vagy ilyesmi. Nem mintha ott nem lennél h.lyékkel kapcsolatban de - nekiállsz, csinálod a munkád, aztán jól van. Sokkal rosszabb az, amikor mások h.lyeségétől függ a te munkád megítélése.