Szerintetek szóljak erről a főnökömnek?
A gondjaim még 2017-ben kezdődtek. Akkor pszichiáter középsúlyos depressziót állapított meg. Ezt úgy gondoltam kezelni, hogy felmondok a régi munkahelyemen és máshová megyek. Egyébként is utáltam már bemenni és úgy voltam ezzel, hogy biztos jót tesz egy környezeti változás.
Nem is volt baj, de idén év elején a dokimmal közösen úgy döntöttünk, hogy leszokhatok az antidepiről. Ez nem igazán jött össze és végül vissza kellett állni a rendes terápiás adagra.
Az új munkahely úgy jön képbe, hogy egyrészt nem igazán van egyensúlyban a munka és a szabadidő(sokszor olyan fáradt vagyok, hogy azt se tudom hol vagyok), másrészt olyan sok ember vesz körül(ezt a korábbi munkahelyemnek is köszönhetem), hogy szinte már megutáltam az embereket.
Empátia gyakorlatilag 0, én úgy vettem észre, hogy az excentrikus személyiségzavarom van, illetve az egyik kollégám szerintem csak viccből, de azt mondta rám, hogy szociopata vagyok(egyébként ennek a jeleit is észrevettem magamon).
Ma volt egy megbeszélés, mert panasz érkezett egy ügyféltől. Egyébként is hajlamos vagyok bénázni, de azt a helyzetet meg abszolút nem tudtam kezelni és rossz vége lett az ügynek.
Lassan úgy érzem a munkahelyi problémákat nem tudom kezelni. A magánéletben nincs ezzel bajom, de a munkahelyemen már úgy érzem képtelen vagyok bármilyen döntést meghozni.
Ezekről szeretnék beszélni a főnökömmel, hogy legalább tudjon ezekről. Tudom, hogy kéne járnom terápiára is, de nem igazán fér bele az időmbe (legalábbis eddig), másrészt szerintem halogatós is vagyok, de most már úgy érzem tényleg muszáj lesz kezdeni magammal valamit.
válasza:Szerintem az a legkorrektebb, ha tényleg leültök és beszéltek erről DE azt azért jó volna tudni, hogy a főnököd mennyire megértő típus?
Spec én az előző összes helyemen (volt 4) egyiken se mondtam el soha, hogy gondjaim vannak. Amúgy én is nagyjából itt tartok, csak gyógyszer és doki nélkül. Jelenleg még orvoshoz menni se merek/akarok, mert nem szedhetek gyógyszert. Vagy nem dolgozhatok. Gépkezelés a legtöbb antidepi és egyéb hasonló bogyók mellett tilos, a munkám viszont szeretem is, meg egész jól meg is élek belőle, szóval inkább ezt választom. Viszont ezen a munkahelyemen (is) volt már mentális összeomlásom munkaidőben, de ez volt az első olyan helyem, ahol úgy éreztem, nem kell teljesen egyedül és észrevétlenül túl lennem rajta, aztán nyomás vissza dolgozni - ahogy eddig mindig. Nem, most oda mertem menni a közvetlen főnökhöz és jelezni, hogy nem megy. És leírhatatlanul emberségesen fordult felém - már önmagában az, ahogy bánt velem sokat segített abban, hogy hamar össze tudjam szedni magam.
Ha te is úgy érzed, a főnököd megértést tanúsítana, akkor ne habozz. Ha bizonytalan vagy, akkor csak óvatosan közöld vele és figyeld a reakcióit, nehogy aztán megváljanak tőled egy mondvacsinált ürüggyel - sajnos ez se kizárt. :(
Ellenben én a helyedben _nagyon_ elgondolkodnék azon, hogy milyen olyan másik munkát tudnál találni saját személyiségedhez és képességeidhez mérten, ahol _nem_ kell emberekkel/ügyfelekkel foglalkozni. Lehet, jobban járnál.
válasza:Hát, ha végül is szereted a munkád, és nem jelent elviselhetetlenül nagy stresszt az emberekkel való foglalkozás, akkor talán nem érdekes a váltás.
Én nem tudnék emberekkel foglalkozni, az tuti.
Viszont akkor nincs mit latolgatni, beszélj a főnököddel! :) Legalább ha tényleg történik valami incidens, akkor nem fog meglepődni és másképp fog hozzáállni a dologhoz.
Sok sikert! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!