Csak én tapasztalom, hogy a vendéglátós és ápoló csajok többsége buta és prosztó?

én ápolóként írok:

Elég tahó a kérdés. De teljesen igazad van. :) 3/4-ük képtelen a helyesírásra, ha nem úgy viselkedsz, ahogy ők, akkor mobbingolnak, hogy miért vagy visszahúzódóbb és empatikus.

Sajnos emiatt fogom elhagyni a pályát, mert ezt már nagyon unom.

Én amolyan “diákmelóként” voltam felszolgáló és bár szar munka tényleg, de egy csomóan a vendégen vezetik le a feszültséget. Általában nem a tapasztaltak és nem is a férfiak, hanem ezek a buta, proli kislányok. Kollégaként is borzasztóak voltak, hát még ha vendégként mentem. Van olyan étterem, ahol hiába jó nagyjából a kaja, de inkább messziről elkerülöm a személyzet miatt. Oké, tud fárasztó lenni a dolog, de ezer más munka van még, aki nem bírja elviselni a vendégeket, annak nem kötelező vendéglátózni. Én sosem vártam semmit a vendégektől az alapvető tiszteleten kívül (tehát nem agggyámá g€ci és egyebek), de azt már túlzásnak tartom, hogy némelyek már már azt várják, hogy a seggét is kinyalják, csak azért mert jaj ő fáradt, meg nehéz munka....

Ugyanez az ápolókkal is. Persze ismerek jó példát is, de a jelentős részük pont ezek a pitsák.

1. Ezert van annyi kerdes arrol, hogy a kasszas/elado/baros stb flortolt velem, hogy kozeledjek?

2. A legtobb ilyen munka alulfizetett es kidolgoztatjak a beledet is.

A hugom pl atlag 60-80 orat dolgozik az etteremben, es az emberek egyszeruen hihetetlenul bunkoak, ertelmetlenek, a segguket is ki kellene nyalni es csak egy kavet rendelnek. Amig nem dolgoztal ilyan helyen, nem fogod megerteni sose, hogy az atlag ember mennyire IQ negativ.

Nem tudom, hogy aktuális-e még a kérdés. De én is úgy gondoltam, hogy fölöslegesen bunkóznak néha, addig amíg bele nem kezdtem én is a vendéglátózásba. Egyetem (BME) mellett kezdtem dolgozni, hogy ki tudjak költözni otthonról. Kasszáztam, meg kávézóban voltam barista. Először én is úgy álltam a dologhoz, hogy na majd én leszek a nagy kivétel, aki kedves mindenkivel. Na, óriásit koppantam. 10 órát ülünk a kasszában, vagy állunk pult mögött. Előfordul, hogy ennyire monoton munka mellett hibázik az ember. A legkisebb dolgokra is nagyon durván ki tudnak akadni a vendégek. Véletlenül 100ft-tal kevesebbet adok vissza, és jön a “Miva’ hát nem megy az egymegegy kislányom hát ez egyszerű matek..” . Bármi nincs, vagy nem úgy van ahogy a vásárlónak tetszik, a pultos/kasszás az akit leordít a kedves vendég, nem azt aki tudna bármit tenni az ügy érdekében. Nyilván van sok rendes vásárló is, de elég egy napra egy-két ilyen idióta, aki nagyon durván el tudja rontani az ember kedvét. Miközben porig aláznak, úgy kezelnek, mint valami debil rabszolgát, ott kell állni kedvesen mosolyogni, nem lehet kimenni sírni, így kell végig állni az egész napot, és ez nem egy kivételes eset. Ritka szép dolog, hogy úgy teljen el egy nap, hogy senki nem alázna a sárga földig.

Ha te amúgy rendes vagy de kedvetlenül válaszolnak (az én esetemben legalábbis) nem a te hibád, hanem az öt másik idiótáé aki előtted beszélt a vendéglátóssal.

Én nem vagyok ilyen tetkós, műköröm műszempilla csajszi. Kollégáim között sem találkoztam az átlagosnál több ilyennel. Facebookon sem szoktam ilyen “utálom a munkám” dolgokat megosztani, habár én nem töltöttem sok időt ilyen munkahelyen.

Időseb kollégákon, akik egész életükben ezt csinálták, azt figyeltem meg, hogy nagyon könnyen tudják kezelni a stresszt, legyen az problémás vevő otthoni gondok, fizetés, bármi. Én emiatt mindig felnéztem rájuk kicsit. Emellett sok szaktársamtól hallottam vissza, hogy ők pont ugyan ezt gondolják rólam. (Szakomról elég kevesen dolgoznak, mert elég kemény a tanulnivaló.) Míg ők stresszelnek a vizsgák, zh-k, szigók, bunkó tanárok miatt, én kicsit jobban össze tudom szedni magam. Ez az egyetlen pozitívum ami megmarad, nomeg az hogy megtanultam, hogy én hogyan szóljak más vendéglátósokhoz úgy, hogy kicsit jobban érezzék magukat. Emellett máshol is szerintem kicsit jobban le tudom kezelni a konfliktusokat mint azelőtt.