Valóban nincs munka?

Van munka, helytől függően naponta jelennek meg új álláshirdetések különböző mennyiségben. Az másik kérdés, hogy mekkora a túljelentkezés, megfelelsz-e szakmailag, vagy úgy általánosságban szeretik-e a pofid. És ennek tetejében ott vannak a munkakörülmények, amiket te vagy elfogadsz, vagy nem. Erős példaként tavaly egyetlen hónapot bírtam egy műszaki boltban - nem jelentenek be, nincs TB-d, 12 órázni kell 65ezer Forintért, s ennek fejében még értékesíts is. Na ilyen állásokat fogsz találni szerivel és igazából ezért megy el az embereknek az életkedve a munkától.

Azt tudom tanácsolni, hogy a saját dolgoddal törődj. Még fiatal vagy. Majd megtapasztalod te is ezt a beléig rohadt országot.

Nálunk ez a helyzet, ezeket hirdetik: Szupermarketek: sok lóvé, könyörtelen munkarend, általában 3 naponta váltják a fiatalok egymást

Gyárak: attól függ melyikbe mész. Elhúzzák a mézesmadzagot, hogy órabért kapsz, és csomó jutalékot, magyarán rivalizál a mellette lévő gyárral, de a valóság: nincs busz ami kivegyen a város végébe (már azt a plusz pénzt a bérletre költöd, vagy időt veszítesz), akkor kapod meg a beígért jutalmat, ha nem hiányzol 3 vagy hány hónapon keresztül (mert így példát mutatsz a dolgozóknak), szünetet megadni luxus, sokszor nem kötelező szombatozás (aki nem megy be egy szombatra se, az hamar vokt nincs), 12 órázások is gyakoriak, variálás a műszakokkal, és akkor az egészségkárosító dolgokról nem is beszéltem. Ja és van ahol szalagon dolgoznak, ahonnan még pisilni se tudnak elmenni...

Német munkák, nőknek főképp öreg gondozás: cumizhatod a német falloszt, akkor szép summát kapsz

Kamionsofőröket keresnek dögivel, de nem a környékre és tudjuk mivel jár ez a munka (szétszakítja a családokat, nem mindenki bírja stb)

Ha ismersz vkit akkor bekerülhetsz irodába, de nem fogsz keresni többet mint a gyárba, és lényegében ugyanolyan csicskamunkát végzel- de már nagyobb a felelősség.

Eladókat keresnek még sok helyre: az eladói végzettséggel rendelkezőket nem veszik fel, mert nem akarják nekik kifizetni a szakmai bért. Vagy felajánlják, 100k-t megkapod kézbe a szombatozással, bejelenteni talán amire már elakarsz menni megteszik.

Diplomások: unokatesóm felesége summa cum laudés diplomával rrndelkezik, tanárnő, pályakezdőként ajánlottak neki 50k-t egy àltalánosba... Kiment külföldre takarítani meg mosogatni, most vettek egy házat itthon, továbbra se tanárként dokgozik, hanem a parkcenter egyik üzletében ruhákat igazít, több mint 100k-ért.

Okj-sok: szeretettel várják Őket a gyárak, jó utánpótlások. Az egyij pénzügyit végzett személy a tescoban kasszázik.

Sokan otthagytuk az egyetemet/főiskolát mert fejetlenség uralkodik.

Tudományos munkaterületek: ami nem magán vagy multi kezében van, halott. Meghalt az MTA- párom volt munkatársai mondják, hogy alig kapnak vmi támogatást, meg pénzt. Keresnek kb 100k-t, igaz, rugalmas a munkarendjük, bátmikor jöhetnek-mehetnek. Lehúzzák a náluk gyakorlatot végző egyetemistákat, mert alig van gyakorlati tudások, de amit bemagoltak, azt se tudják felhasználni. Mindenki panaszkodik erre az oktatási rendszerre meg, hogy mit művelt az állam vele.

Egy út maradt, aki nem tudja magát benyalni valahová: külföld. Csak az s baj, hogy egyre többen utálják a magyarokat, jogosan. Olyan sunyi és léhűtő munkaerő a fele, hogy nem csodálom. Hála Istennek, hogy románokkal dolgoztam főképp, az az összetartás és törekvés ami náluk megy irigységre méltó (ezt egy másik magyar munkatársam is mondta, akinek sok tapasztalata volt már velük). Megtisztelve éreztem magam, hogy befogadtak, annak ellére, hogy magyar vagyok és hogy eleinte nem csíptük egymást. Szóval aki ki is megy külföldre, az jobb ha tisztában van azzal, hogy a fele csak jópofizik, ahhoz, hogy nem zavar, hogy itt vagy, de hogy rád se egy migránsként vagy aljanépként tekintsenek, küzdeni kell és kiemelkedni a rossz hírnévből.

Mindkét állítás igaz, de nem mindegy, hogy az adott személy, milyen környezettel és lehetőségekkel lett megáldva. Az élet nem fair, erre majd ha kiléptél a burokból rájössz.