A felnőtt élet lehet jó?

Én eddig nagyon meg vagyok elégedve a felnőtt életemmel. Számomra inkább az iskolás évek voltak a siralmasak. Mostanra olyan szakmám van, amit imádok csinálni. Olyan munkahelyem van ahol korombeli kollégáim vannak, egésznap megy a poénkodás és bohóckodás. Fizetésem a szakmához és koromhoz mérten magas. Párommal élünk együtt a tavaly vásárolt közös lakásunkban. Érik a gyerek téma is, de 1-2 évig még biztos a munkámnak fogok élni.

Szóval ha engem kérdezel, a felnőtt élet igenis lehet jó :)

26/l

Hát én már 26 évesen totál leharcolt, életunt vagyok, stresszes és hulla fáradt.

Sokat nevetünk a munkahelyen is, de azért nem vagyunk életvidámak.

A munka elég rossz, a fizetés kevés. Szabadidő nuku, vagy tanulás munka mellett, vagy az élet elkezdése (aki nem örököl / kap lakást, annak mara nehéz), élet elkezdése párkapcsolatban (ha 30 éves kor környékén még szingli az ember, akkor ennek a terhe), vagy gyerekekkel tanulás, gyerekek hurcolása + házimunka.

Mivel a "nem-felnőtt" élet cirka 18-20 év, a felnőtt élet pedig 60-80 év, nyilván jó, sőt, sokkal jobb. Különben senki nem élne ilyen sokáig.

Az életed olyan lesz amilyenné teszed. És nem a pénzen múlik. Végezz olyan munkát amit szivesen csinálsz - akkor is ha nem leszel vele milliomos! Válassz olyan társat, akivel jól érzed magad - még ha nem is ő a legszebb, legvonzóbb vagy legbulizósabb! És teremts olyan légkört a családodban, munkahelyeden ahol TE jól érzed magadat.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben nagyon kevés az olyan munkahely ahol sokat fizetnek és kevés a munka, de jó a légkör. Általában nagyon sokat kell dolgozni, a legtöbb helyen unalmas feladatokat kell mindig ismételve végezni - nem csak gyártósoron, hanem mérnöki irodában vagy főnökként is. Ahogyan mindenütt lesznek olyanok körülötted akik csak utálkozni tudnak.

Ne foglalkozz velük, nem ők a minta. Ők azért ilyenek, mert mindig is ilyenek voltak, már a suliban is csak másokat tudtak utálni, másokat tudtak irigyelni és bár sokat nevettek meg buliztak, de valójában akkor sem érezték jól magukat.

Csak akkor meg felnőttek akartak lenni, mert diáknak lenni szar - most meg inkább lennének diákok, mert felnőttnek lenni szar.

Az én véleményem szerint minden dolog amit tapasztalsz,ahogy az emberek élnek mind felfogás kérdése.

Ez olyan dolog hogy én is kikerültem a suliból és azt hittem hogy egy monoton szar emberként kell élnem mint a nagy átlag (tisztelet a kivétel) ahol a felnőttség azzal jár hogy nem lehetsz gyerek,hülye és nem élvezheted az életet,akik úgy kelnek fel minden reggel mint a robotok. Kérdezem én. Mégis ki dönti el azt hogy te boldog legyél vagy sem? te önmagad. Én már csak önmagam miatt sem kelek fel reggelenként úgy hogy monoton legyen az egész. Olvasok pozitív dolgokat,idézeteket,vágyakozom és dolgozom a céljaimért. NE a körülmény szabja már meg hogy az ember hogy és milyen módon legyen boldog. Ez mind fejben dől el meg azon hogy túlságosan komplikálnak a dolgokon..előre lefestenek olyan képet az egész életükről akár munkahelyváltás..stb hogy "hát hogy ez biztos rossz lesz" így vagy nem is mer belevágni vagy már ezzel elrontotta az egészet... ezt meg kell tanulni, az élethez való felfogást, hogy azzal hogy felnőttünk igen vannak kötelességek,felelősségek amit vállalnunk kell, de nem szabad elfelejteni hogy elsősorban önmagunkért élünk és azért hogy boldogak legyünk. Biztos most sokan nekem ugranának,de ez van én így fogom fel ez az én döntésem így élem meg és nem leszek senki kedvéért egy depressziós,monoton robot, nem fogok beállni a sorba mert ezt látom a külvilágban.