Egy főnöknek mikor esik le a tantusz hogy nem ő diktál már munkaerőkeresésénél hanem örülhet ha jön bárki is?

Vajon egy 70 feletti főnöknél van remény még arra hogy felfogja hogy nem 10-15 évvel ezelőtt vagyunk és már nem úgy működik a munkavállaló keresése hogy felad egy hirdetést és másnap 20an állnak az ajtó előtt és ő válogathat hogy kit vesz fel minimálbérért vagy még azért se be se jelentve-ezek az idők rég elmúltak.

Hogy már nem úgy működik hogy jelentkezik valaki és ő közli vele „átgondoljuk“ és vagy 2 hét múlva felhívja az illetőt hogy oké jöhet-az meg közli vele hogy bocsesz már rég talált mást....

Szóval ezeket egy 70 feletti más rendszerben szocializálódott főnök még fel bírja fogni? Hogy már nem ő diktál? Hogy már nem ő válogat? Hogy már nem várnak 20an 1 helyre, hanem 20 helyre van 1 ember jó esetben?

Szóval már nem ő van nyeregben már neki kell(kellene..) megalázkodni és szinte könyörögnie hogy új ember netegye ide a lábát (nem is teszi nagyon... ha jön is új ember nagynéha el is megy hamar)

Mikor esik le neki a tantusz? Már semmikor?