Van ebből kiút? Megúszhatom valahogy?

Van egy többéves kapcsolatom, aminek jó része azzal telt, hogy egymáshoz utazgattunk, de főképp én, mert párom vidéken tanul és ő nem volt annyira mobilis. Nagyon sokáig kerestem ott munkát, jóval hosszabb ideig, mint gondoltam volna, de végre valahára felvettek és ennek köszönhetően leköltözhettem, és együtt lakhatok a párommal. Régóta erre a pillanatra vártunk, rengeteg munka van benne. Nem mondom, hogy rossz az új hely, de teljesen más, mint az én szakterületem, ezért nekem ott tényleg mindent a nulláról kell kezdenem. Új hely, új életforma, új munkahely, új kihívások. Az egyik nap, amikor nem voltak annyian bent és a felettesem is velünk dolgozott, megkérdezett, nem vállalnék-e idegennyelv-oktatást, mert tanulni szeretne. Azt kérdezte tudnék-e felállítani olyan tantervet, amivel megtaníthatom. Hozzátette, heti két napot tudna vállalni. Számomra ez úgy hangzott, hogy időben és pénzben is. Gondoltam miért is ne, hozok könyveket, kigondolom és meglátjuk. Másnap, amikor csak ketten voltunk, már azt próbálta pedzegetni, hogy annak ellenére, hogy van mentorom szívesen tanítana a szakmára és cserébe én tanulnék vele, de ez legyen titok. Van egy hetem választ adni.

Most ott tartok, hogy egyrészt ha én időt szánok valamire, gondolkodom rajta, kidolgozom és még le is tanítom, amit én is kigüriztem magamnak, azt ingyen adni nem valami fair. Mindenki pénzből él, nekem is a szabadidőmből megy, amikor tanulhatnék, és én sem ingyen tanár vagyok mindenkinek aki szembejön. Fogadjon egyet pénzért, mint mindenki más. Ja csak nem akar fizetni. Másrészt nem akarom hátba támadni a mentorom azzal, hogy máshoz járkálok korrepetálásra. Szóval így már nem annyira tetszik a játék, mert úgy érzem, hogy a gyengeségemet kihasználva sunyi és ravasz módon egy olyan csapdába csalt, amivel nem tudok mit kezdeni. Kedves vagyok mindenkivel, de ugyanakkor egy akkor naiv is, amire most jöttem rá, hogy valóban rossz tulajdonság.

Nem szeretném elveszteni a munkámat egy ilyen hülyeség miatt, mert nagyon sok múlik rajta, itt hogyan muzsikálok, viszont ha egy felettesnek nemet mondok, megkeserítheti az életem, s az tudjuk mihez vezet…

Reménykedem, hátha Nektek van valami jó ötletetek, hogyan lehet ez alól kibújni, vagy úgy megmondani az igazat, hogy ne legyen belőle sértődés. Bárcsak lenne egy aranyközép út… Már bánom, hogy azt mondtam meg is tudnám tanítani….