Sokaknak miért nincsen igényük a jobb munkára, a fejlődésre, a tanulásra, és hogy értelmes munkát vegezzenek?

jártam egyetemre, ment-ment de nem igazán érdekelt amit tanultam aztán kb 1 hétig gyakornokként dolgoztam a szakmában és rájöttem, hogy nem nekem való. tanulást közben nagyon meguntam, és inkább mentem gyárba dolgozni csak, hogy ne kelljen gondolkozni.

Én munka közben nem akarom túlzottan használni az agyam, de a döntéshozás felelőssége is kikészít teljesen. Na mind1, én egész jól megélek a fizumból amit kapok, és legalább stresszes se vagyok.

Ha nem lennének eladók, munkások, kukások, stb akkor nem lenne működőképes a társadalom. Ahelyett hogy semmibe veszed ezeket az embereket légy hálás hogy a munkájukbak köszönhetően kényelmes életét élhetsz.

Nem nagyon lehet szégyenteljesnek beállítani olyan munkákat, amikre szükség van.

Most nem azért mondom és javítsatok ki, ha én értettem félre valamit, de ez a kérdés szerintem pont nem arról szól, hogy diplomások vs. nem diplomások..... Csak azért írom, mert csomóan élből elkezdték szidni a diplomásokat és az "értelmiségieket", hogy "büdös a munka", "sznobok" stb., de nem értem, hogy miért. A kérdező is leírta, hogy nem lehet mindenki egyetemet végzett (pl. nem akar egyetemre járni, nem érdekli egy szak sem, nem menne neki stb.), de nem csak "diplomás munka" és betanított, végzettséget nem igénylő munka létezik, mert ott vannak a szakmák pl. hegesztő, szakács, kőműves, műkörmös, cukrász, varró, villanyszerelő, burkoló stb., amiket szerintem ugyanúgy komolyan kellene venni és ahhoz, hogy valakiből egy jó szakmunkás legyen, ahhoz bizony tanulni, gyakorolni kell és nem árt, ha az emberben van igény a fejlődésre, hogy tovább tudja magát képezni. Erre szerintem mindenhol szükség van, mert ma már minden változik, fejlődik és ezzel lépést is kell tudni tartani.

Van több olyan ismerősöm is, aki pl. bolti eladóként dolgozik és ők mind rendelkeznek valamilyen végzettséggel (szakma, de diplomásat is ismerek) és azért kerestek ilyen munkát, mert valamilyen egészségügyi probléma miatt már nem tudnak dolgozni a szakmájukban, de újat már nem szerettek/nem tudtak volna kitanulni vagy pedig azért, mert önként hagyták ott az előző végzettségüknek megfelelő munkahelyüket (pl. túl sok volt a stressz, túl nagy felelősség vagy rájöttek, hogy mégsem szeretik, amit tanultak) és szintén direkt valami ilyen jellegű munkát kerestek, ami egyszerűbb, nyugisabb, monotonabb. Őket meg tudom érteni. Ugyanakkor vannak olyanok, akik egy szakmát sem tanulnak ki, nem végeznek el semmilyen képzést és erre alapoznak, hogy majd egész életükben ilyen betanított, fizikai munkákat fognak végezni. Őket megmondom őszintén, hogy én nem értem. Itt most nem arról van szó, hogy hasznos-e vagy nem hasznos, mert nyilván szükség van a takarítótól kezdve a kukásig mindenkire és mind értékesek és nem is ez határozza meg azt, hogy milyen ember valaki stb., de számomra nagyon furcsa az, hogy valakit semmi sem érdekel annyira, hogy megtanulja. Vagy nincsen bennük elég akarat, motiváció vagy szorgalom, vagy nem tudom, hogy mi lehet az oka. Én nem tudnám elképzelni, hogy így éljem le az életemet.

"értelmes munkát vegezzenek?"

"tudást nem igénylő munkák végzésére. Gondolok itt pl bolti eladókra, gyári munkasokra."

Mi neked az értelmes , hadd kérdezzem már meg ? Ilyen alapon zárjuk be az összes gyárat, mert értelmetlen tróger mindenki aki ott dolgozik. Aztán akkor nézelődjél, amikor a boltok polcain semmit nem találsz, csak kong minden az ürességtől. Belehet már fejezni ezt az üljön mindenki az irodába, forgassa a papírokat hülyeséget.