Lelkifurdalásom kellene legyen amiért többször veszek ki szabadságot mint más?
Miért gondolják azt a kollégáim, hogy bármi közük van ahhoz, hogy én hányszor megyek el szabadságra és ők hányszor? Ahhoz, hogy én mennyi szabadságban egyeztem meg a vezetőséggel?
Miért kellene lemondanom a jogosultságomról csak azért mert ők szorgalmas kis hangyákként (vagy beszarikként) nem vesznek ki csak felét annak amit én veszek?
Ilyenkor gondolom egyedül az irigység beszél belőlük, nem? Én tisztában vagyok a jogaimmal és azt mindig ki is fejtem interjún, vagy bármikor a vezetőségnek. Nem ér annyit nekem egyetlen munka sem, hogy lemondjak a jogos szabadidőről.
Ja, értem, kérdező, ezek szerint maszeknál dolgozol, és megegyezés szerint szabadságoltok.
Ez így rendben van, ilyen helyeken tényleg nincs pótolhatatlan személy, ha mondjuk felszolgálsz vagy valami.
Én multinál vagyok, irodai környezetben, itt egy feladatot, max 3 ember tud ellátni, előírt helyettesítési rend van, és a szabik napja az MTK szerint jár, életkor és gyerekek szerint, halál esetén plusz 2, stb.
Azért, ha jó a kollektíva, én egyeztetnék, nekem eddig minden munkahelyemen ez volt. Kérdés, hogy mennyire akarsz hosszú távon ott maradni, és hogy mennyire összeszokott a csapat.
Mi tizenéve vegyunk egymás kollégái, így azért egész más. Tehát kérdésedre a válasz:
A kiegészítő infókkal együtt azt gondolom, nem, nem kell szégyenkezned!
Első voltam.
Nekem is van ilyen kollégám.
Van x nap szabi, a szakaszunk 95%-a kiveszi elosztva.
A maradék 5% meg hőbörög, hogy "mi sokkal kevesebbet dolgozunk".
MINDENKINEK adott x nap szabi, ha ő ilyen-olyan oknál fogva nem használja fel, az ő baja.
A megadotton kívül pedig úgyis vis major esetben megyünk el (pl. megfázás, takonnyal, köhögéssel és nem akarunk mindenki mást lefertőzni).
Én azt nem tartom fairnek, amikor a gyerekes dolgozó mindig előnyt kap a neem gyerekessel szemben. Tehát, hogy mindig ő kapja az ünnepeket, meg általában a többek által megcélzott napokat.
Egyszer volt olyan, hogy augusztust céloztam meg, de a kolléganőm is, és végül ő kapta, mert gyerekes anya. Egye f ene, elfogadtam. De az már enyhén felhergelt, amikor pár héttel a szabadságok fixálása után megkérdezte, hogy nem tudnám-e a júliusi szabadságomat elmozgatni egy héttel, mert akkor is akarna kivenni pár napot. Illetve ez, hogy megkérdezte, önmagában még nem volt gond. De viszont láthatólag sértésnek vette, hogy nemet mondtam, és innentől flegma volt velem, amíg ott dolgoztam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!