Mit lehet tenni, ha azt érzem, sok-sok évet elpazaroltam az életemből? 28/N

Én is úgy gondolom, hogy ki kell használnod a függetlenséged adta előnyöket. Ilyenkor megnyílnak a lehetőségek. Tanulhatsz, külfödre is kimehetsz pár évre, elköltözhetsz.

Nekem is szükségem van néha a változásra. Már 48 éves vagyok, és többször felégettem magam mögött mindent, és kezdtem új életet, de még mindig nem érzem úgy, hogy ez lenne a végállomás.

Neked sincs még késő ehhez. Fiatal vagy, láthatóan elég talpraesett is, úgyhogy ragadj meg minden lehetőséged!

Én 35 vagyok és 10 éves kapcsolatom ért véget.

A te logikáddal élve: akkor ássam el magam a hátsó kertben, mert a huszonévesek szerint öreg vagyok? Ragadjak le a szrban? Érdekes gondolkodásmódotok van, meg kell hagyni.

Szia. Hogyhogy nincs szakmad? Hogy szeeeztel ossze egy hazra valot? (Nekrm sincsen, en 24 vagyok es kivancsi volnek, milyen a munkad, amit utalsz.)

En siman belefognek. Legnagyobb eselged a Dunantulon van, Gyorben. Ott az Audi gyar is, ki tudsz jarni kulfoldre is maszekban takaritani.

En azt mondanam neked, szakmatol es diplomatol fuggetlenul, hogy nyelvet tanulj mert azt mindenhol jol jon. Angolt vagy nemetet. Ezekkel akkor is tudnal plusz penzt keresni, ha talalsz egy ferfit es csaladot alapitotok es otthon leszel gyeden.

En eladnam a hazat es vennek egyet a kiszemelt varosban ;)

46 éves ffi vagyok, 41 voltam, amikor 5 évvel ezelőtt elhagyott a párom egy 15 évig tartó kapcsolat után.

Gyerek nem lett, melyet így, utólag cseppet sem bánok.

Volt egy bő félév depi, feldolgozás, alkoholmámor, de aztán kijöttem belőle.

Mivel az exem nem volt bulizós, nem volt társasági ember, gondolhatod, hogy első dolgom volt ezeket kiélni, bepótolni, a fél év depit követő két, két és fél év a heti több bulizásból állt, eljutottam edzőterembe, amit szintén csak vágytam stb. A korlátlan szabadságot nagyon jó megélni.

Magam sem találom a helyemet munka fronton. Régen jól ment, ma nem túl jól. De a magam ura vagyok. Átlag fizuért be kellene áldoznom hati 5 teljes napot, magánzóként kicsivel kevesebb pénzből, de heti 2-3 napot dolgozom, azt is mindig másképp és máshol.

A társkeresést feladtam, mert az elmúlt 5 évben kizárólag kötekedő, nem kedves nőket fújt mellém a szél, amire nem vagyok már kíváncsi.

Én is elkezdtem új dolgokkal foglalkozni, teljesen leszarván, hogy 40pluszosként a legtöbben már a tv előtt ülnek és nincs ambíciójuk. Elkezdtem személyiségfejleszteni, tudatosan élni, sportosabb lettem, stb.

Node ezeket nem a lepontozási kényszeres többieknek írtam, hanem azért, hogy bizonyítsam, soha semmi nem késő.

Én különösen 30 alatt simán el tudnám képzelni, hogy gyökeres fordulatot vegyen az életem. Új szakma, új lakóhely, akár nyelv, külföld, de akár utazgatni új dolgokat tapasztalni. Nem kell meghalni lelkileg fiatalon.