A munkaerőpiacon nem munkaerőhiány van hanem a fizetési hajlandóság hiánya-egyet lehet ezzel érteni?

Egyet lehet érteni. Kedvencem, mikor a balatoni vendéglátósok sírnak, hogy nincs ember. Nem is lesz, amíg

1. a lelket is kihajtja az emberekből (napi 12-14 óra meló, szabadnap nincs)

2. éhbérért akar dolgoztatni (kapod a minimálbért).

A gyárakban ugyanez van. Pár hete visszautasítottam két munkahelyet is (pedig váltani akarok), mert az egyik folyamatos munkarendben végzett raktári melót akart kifizetni a szakmunkás minimálbérrel (4 nap munka 2 nap pihenő, hétvégén is munka, és mindez 3 műszakban, a raktáros felelősségéről meg ne is beszéljünk), a másik egy öntödei munka lett volna 3 műszakban, szintén szakmunkás minimálbérrel. Még most is keresnek embert.

" a másik egy öntödei munka lett volna 3 műszakban, szintén szakmunkás minimálbérrel. Még most is keresnek embert."

Viszont gondolom a helyek azért működnek.. tehát azért akkora gondjuk nincs van emberük mert valaki csak melózik ott.

"Ha nem lenne gondjuk, miért keresnének embert?"

Nem érted. Én azt mondom AKKORA gondjuk azért nincs mert nyitva vannak s működnek.

Én már hallottam főnököt vonyítani hogy ha nem találunk 5 embert 2 héten belül bezárunk. Ennek vagy 1 éve, az 5 ember azóta sincs meg, 2 lett az 5ból és nem zártak be...

De olyat is hallottam hogy "ez a poszt nem maradhat üresen mert akkor bezárhatunk" (mondták amikor egy kulcsember távozott). Azóta is üres, és nem zártak be....

Na szóval. Van ember aki kevés összegért is elmenne dolgozni, de szegény annyira hülye és buta hogy betanulni se tud!!! Sajnos... a tanultak és az ügyes emberek akiknek még szerencséjük is van sokat kereshetnek!

A legtöbb vállalkozó igen is jól él és sok pénzük van, de annyira szemét fösvények hogy minimált adnak de bért sose emelnek. Ha egy cég haldoklik az már más. Akinek volt esze és bátorsága kiment külföldre. A mai világban a cégtulajdonosokat nem érdekli ki vagy, mit tudsz, milyen képességeid vannak csak termelj!! Les.zarják hogy a jólétüket te teremted.

Na és ne legyen olyan itt mint keleten ahol fegyveres őrök vigyáznak a 12 órát lehúzó gyerekekre akik 6centes órabérért dolgoznak. Kb nálunk is ez megy, csak mi kicsit többet keresünk. De ugyanúgy sok helyen munkásszolgának néznek.

Szerintem ez a probléma túl sokrétű ahhoz, hogy egyszerűen skatulyázzunk. A jelenlegi helyzetben nyakig benne van a politika, a vállalatok kollektívan, benne van külföld elszívó ereje és benne van az, hogy ma már abszolút nem vonzó a kétkezi munka.

Mindenkiből diplomást nevelünk. Nem számít, ha bölcsész büfé szak, amivel nem fog tudni elhelyezkedni, akkor is legyen diplomája és végigrugdossuk az egyetemen ahelyett, hogy az életképes szakmunkákat erőltetnénk, amiből baromi nagy hiány van!!! Nem találsz egy épkézláb gépész technikust, villanyszerelőt, kőművest, ácsot, stb. Igen, a nyugati országrészen erőteljesebben érződik a probléma, hiszen hiába adnak egy CNC gépkezelőnek nettó 350-et tisztán, holnapután átsétál a határon és ennek a háromszorosát ajánlják neki a munkájáért. Ha ott lakik a határ mellett, olyan mindegy neki, hogy egy órát utazik melóba ennyivel többért, vagy csak felet.

Ugyanez volt megfigyelhető anno nyugat európai szinten is. Elfogytak a "kulimelósok", el kellett szívni a szegényebb országokból a munkaerőt. Nálunk is ezzel próbálkoznak. Jön a román, az ukrán melós sittet lapátolni 300 nettóért az építkezésekre, mert magyar ember ezt már nem teszi meg. Minimálbérre van bejelentve, de zsebbe megkapja, mert az építési vállalkozó kénytelen megadni, ha nem akarja, hogy holnapután a szomszéd építkezésen lássa viszont az emberét.

A biztonsági őröknek ki van adva, hogy senki nem léphet be a területre. Nem csak azért, mert munkaterület, hanem mert így szedik össze a melósokat. Más építkezéseken mennek oda a lapátos emberhez és azt mondják 20 ezerrel többet adnak, mint a jelenlegi helyén. Az meg szerencsétlen persze, hogy elmegy, hisz ő is pénzből él és neki tök mindegy, hogy itt lapátol, vagy 150 méterrel arrébb. Nagyon, nagyon kemény harcok zajlanak a munkaerőért egyes ágazatokban és ez a munkavállalóknak kedvez.

Építőmérnök vagyok. Az önéletrajzom fent van az ismertebb álláskereső oldalakon, bár elégedett vagyok a jelenlegi helyemmel és fizetésemmel én is úgy vagyok vele, hogy ha van jobb, akkor megyek. Kb. két havonta kapok egy komolyabb megkeresést, amikor a bérigényre terelődik a szó, nyíltan elszoktam mondani, hogy elégedett vagyok a jelenlegi helyemmel, ha ráajánlanak a nettó fizetésemre legalább 20%-ot, akkor elgondolkozok a váltáson. Ez nem sokkal több, nettó 600 ezret keresnék. Valaki hüledezik, hogy az túl durva bérigény, majd elköszön. Valaki felismeri, hogy az nem működik, hogy legyen két műszaki diplomám, 4 jogosultságom, dolgozzak 10 órákat és kérjek minimálbért, így azt mondja nem probléma, sőt még én érzem úgy, hogy keveset kértem.

Abszolút változó a piac hozzáállása azt gondolom. Azon cégeknél látok hatalmas problémákat, amelyek vezetői még a régi korban szocializálódtak és nem képesek felvenni a 21. század ritmusát. Hozzáállást kell változtatni, taktikát módosítani, haladni a korral és akár félévente újratervezni mindent, hogy vonzóvá és elfogadhatóvá tegyék a munkakörülményeiket. Aki ezt nem teszi meg, szenved. Nem a nagyvezér szenved, hanem az utolsó csoportvezető, aki alatt a 8 ember helyett, csak 3 van. A három állandóan mondja a magáét, majd az első adandó alkalommal el is megy, mert nem fog másik 5 helyett dolgozni. Újat felvenni a bér miatt nem tudnak, a csoportvezető fejét csapkodják, ő is elmegy, mert ennyiért nem fogja ezt csinálni és tűrni. Majd ez szépen gyűrűzik felfelé és egy idő után csődöt jelenthet a cég.

Ahol sipákol a főnök, de még is megoldják, az még a fenti fázisban jár. A többi embere nagy szerencséjére erején felül dolgozik és megoldja. Csakhogy el fog jönni az a pont, amikor már ők is felteszik a kezeiket és azt mondják, hogy nem képesek ennyi ember munkáját egyedül elvégezni, illetve nem is akarják a bérükért ezt megtenni. A kör bezárul, vagy változik valami, vagy egy idő után lehúzhatják a rolót.

Én pl. ciki vagy sem kinyalom az embereim hátsóját és ez köztudott. 2 éve nem hallottam olyan mondatot, hogy "felmondok". Ha valaki nyugdíjba ment, már valaki a kezembe nyomott a kollégák közül egy önéletrajzot, hogy szívesen jönne az ismerőse, vegyük fel. Baromi szerencsés helyzetben vagyok és sokan ágálni fognak ellene, de azt gondolom rengeteget számít a bér mellett a megbecsülés is. Az, hogy valaki azt mondja nap végén a munkádért, hogy köszönöm és legyen kellemes estéd. Az, hogyha valakinek beteg a gyereke, ne tépjem le a fejét, mert 1 órával később ér be. Az, ha valakinek kórházban van az édesanyja, ne lőjem fejbe, mert elkéredzkedik egy órára ebédidőben, hogy kaját vigyen neki. Az, ha valaki nem tud valamit, megköszönöm, hogy kérdez, mert inkább kérdezzen, minthogy hülyeséget csináljon. Az, hogy nyíltan elmondhatja, hogy van egy félórás maszek melója, amit azonnal meg kell csinálnia és elengedem.

Ha kevés a fizetés és emberség sincs, akkor vége. Ha kevés a fizetés, de legalább azt érzi az a szerencsétlen munkás ember, hogy jó sora van, megbecsülik a munkáját, már máshogy áll hozzá. Már rég nem abban a világban élünk, hogy lehet rugdosni őket, mert ezren állnak a helyükre. Sokan (pl. az én nagyfőnökeim is) pedig még pont ezt gondolják. Kapok egy írásbeli figyelmeztetést és akkor majd meghúzom magam és elgondolkodok a dolgokon. Persze... főleg azon, hogy elmenjek máshova dolgozni. Miért nem lehet leülni, megbeszélni, kérdezni, kommunikálni? Abból is értem, nem kell azonnal skalpolni.

Az itthoni béreket pedig nem szerencsés összehasonlítani a nyugati bérekkel. Nettó fél milliót tisztán, fehéren a számlámra utalnak minden hónapban, plusz egyéb juttatásokat is kapok. Dolgozok érte? Igen. Napi 8,5 órát és utána is, ha valami gond van, mert szeretem amit csinálok, szeretem az embereimet, a csapatomat és nem hagyom őket cserben. Mert értük csinálom, nem a főnökeimért (akik főnökök és nem vezetők). Csinálom, amíg én is azt érzem, hogy legalább egy hangyap*csnyit megbecsülnek, a lelkem pedig sokmindent elbír.

Megtehetném, hogy elmegyek külföldre minimum a duplájáért, de ennyiből megtudok élni itthon (vagyis kétszer ennyiből, mert a párom is mérnök hasonló fizetéssel) és nekem többet ér az, hogy a barátaimmal, illetve a családommal tölthetem a hétvégéket, mint az, hogy ennyivel jobban éljek. Van az a szint, amikor már mérlegel az ember és az én mérlegem nyelve a szeretteim felé dől, nem a pénz felé. Persze lenne az a helyzet, amikor azt mondanám, hogy ez megfordul, de jelenleg így van, ebben az esetben pedig nincs értelme a fizetésemet más országok fizetéseivel összevetni.

Mondom ezt úgy, hogy egy kéthetes müncheni üzleti út során pl. seggre ültem, amikor mindennap az arcomba tolták az étlapot az árakkal.

Ha azon a színvonalon akarnék élni ott, mint itt, kb. ugyanannyi pénz maradna a zsebemben, mint így első érzésre. Aztán lehet túlbecsülöm a dolgokat. :)

Befejezem a rizsázást, de remélem átjött nagyjából a mondanivalóm lényege. Sokrétű a probléma, így én a kérdésben szereplő két ok egyikét sem tudnám erősen megfogni. Illetve mindkettő igaz.

#29.

Nagyon nagyon tetszett az írásod, bár minden főnök olyan lenne, mint Te. Szerencsések az embereid.