Hogyan álltok hozzá egy olyan kollégához, akiről kiderül, hogy rosszindulatúan nyilatkozott rólatok a hátatok mögött?

Munkahelyen soha nem osztok meg semmilyen információt a magánéletemről. Ha kérdeznek, terelek. Csak a munkámba köthetnek bele.

Áskálódás mindig van, ha valakinek a munkámmal van baja, rákérdezek nála. Ha személyeskedik, figyelmen kívül hagyom.

Mindenhol ez megy úgyhogy nincs mit tenni.

Ha nagyon elviselhetetlen akkor menni kell máshova, de ott is ez lesz, jobb esetben 7-8 hónapig csend van.

Ez van sajna.

Max lakatlan szigeten ahol az ember egyedül van, na ott nincsen össze vissza kibeszélés.

Amúgy minden országban ez megy, németbe is.

Ha eleve keresi a másik társaságát, már az eleve gyanús. Vannak jelek, amik arra utalnak, hogy gázos az illető. Óvatosan!

Próbára lehet tenni egy ilyen esetet, ha "érdekes" választ adsz valamire. Ha ez továbbadódik, akkor finisheld a kapcsolatot.

Egyetlen egy ember van a cégnél, aki folyamatosan az arcomba vigyorgott, a hátam mögött meg elhordott mindennek. Nem egyszer és nem is kétszer... Együtt kellene dolgoznunk, csapatként (két vezető vagyunk) segíteni egymás munkáját, de eljutottunk oda, hogy csak a felettesünkön keresztül kommunikálunk egymással.

Engem nehéz kihozni a sodromból és a vállam is sok hülyeséget elbír, de őt nem.

Akkor vágtam el az utolsó szálat is, amikor a pofámba vigyorgott, majd egy fél óra múlva egy vezetői megbeszélésen elkezdett mindenki előtt alázni olyan minősíthetetlen stílusban, ahogy én a lábtörlőmmel sem beszélnék. Megjegyzem senki, de senki nem szólt közb... Ami mondjuk a főnökünktől azt gondolom elvárható lett volna.

Én ezt követően közöltem a felettesemmel, hogy a továbbiak nem kívánok vele egy levegőt szívni. Ha erre kötelez, akkor valamelyikünk menni fog és azt sem bánom, ha az én leszek. Látja ő is, hogy nem tudunk egy légtérben meglenni és általában ő kezdi a hülyeségét, ami elpattintja az eret az agyamban.

Átmeneti megoldás a fenti, a főnökünkön keresztül kommunikálunk egymással. Ennyi.

Az ominózus eset óta pedig nem is bájvigyorog. Ha megpróbálja, általában valamit akar (megcsináltatni a feladatát velem). Én pedig erre többnyire közlöm, hogy az sajnos nem az én dolgom, vagdalózunk, majd lelép.

Az én munkahelyemen csak olyanok vannak, akik rosszindulatúan nyilatkoznak egymásról egymás háta mögött, egymás szembe meg játsszák a nagy barátnőt. :D

De nem ez az első munkahely, ahol ezt tapasztaltam, gyakorlatilag az emberek legnagyobb többsége ilyen minden munkahelyen.

Letojom őket, azt a napi 8 órát kibírom, amíg kötelezően össze vagyunk zárva, utána pedig inkább olyan emberekkel töltöm az időmet, akiket szeretek. :)