Mit tegyek, hogy ne vegyem ennyire komolyan a munkát?

Hülye kérdésnek hangzik, de halál komolyan kérdezem, mert az idegeimre megyek.

Nagyon szeretem a mostani munkám, teljes erőbedobással csinálom, tényleg mindent beleadok. Azt is szeretem, hogy a kollégák őszinték, és felhívják a figyelmem arra, hogy hibáztam, hiszen így tudom, mit csinálok rosszul. És egy normális felnőtt ember itt meg is állna, és kiegyensúlyozott életet élne.

De.

Pont azért, mert mindent beleadok, nagyon zavar, hogy még így is hibázok. Tisztában vagyok vele, hogy a többiek is szoktak, ők röhögve jönnek, hogy már megint elcsesztek valamit, de nem baj, mert van négyszemezés, nem hibásan ment ki, nem lett belőle gond. Én is mosolyt erőltetek magamra, de igazából képtelen vagyok olyan jóízűt röhögni a saját bénázásomon, mint a többiek, hiába tudom, hogy nem csináltam nagy bajt, és hogy mindenkivel előfordul, de akkor is eszméletlenül zavar, hogy mindent megteszek, és mégis csak ennyi telik tőlem.

Erre még rájön, hogy a főnököm mindig az adott munkával kapcsolatban ad egy - egyébként teljesen korrekt - értékelést, olyanokat, hogy "Kicsit figyelj a sebességre", "Szép munka volt", "Nem rossz", "Pár számot elütöttél". De sosem mondta, hogy összességében meg van-e velem elégedve, vagy kidob a francba, amint talál helyettem embert.

Ma az egyik munkatársam javított ki nekem valamit, amiben kis hibát ejtettem, és ráadásul lassabban csináltam, mint szoktam. Még ő biztatott, hogy semmi gáz, mivel ezt először csináltam, kollégát helyettesítettem. Túlórában meg olyan munkát csinált, amilyet általában én szoktam, és akkor meg én javítottam ki, és csináltam sokkal gyorsabban, de akkor is bőgtem miatta itthon, ami, tudom, hogy nagyon nem normális.

Mit csináljak, hogy normálisabb legyek, és ne egy stréber gimnazista szintjén stagnáljak, aki pityereg a négyes miatt?