Nagyon nehéz most nekem. Szerintetek milyen döntést hozzak? Érdemes megpróbálni?

Mindenképpen azt, ami előre visz. Ha elszúrod, elszúrod. De hátha nem.

A másodikat. "Aki mer az nyer". Ne kételkedj magadban, menni fog.

én biztos, hogy az egyszerűt választanám. Mert nem tudok kijönni a komfort zónámból, rettegek a kihívásoktól. Viszont én is a második munkahelyet javasolnám. Ha nem jön be, akkor kilépsz, és megpróbálsz másikat.

Én hasonló helyzetben voltam. Az elsőt választottam. Azóta is nyomaszt a gondolat, hogy ennél többre vagyok hivatott meg is tehettem volna, de nem mert nem mertem lépni.

Ha az interjúztató úgy dönt, hogy te vagy a megfelelő ember, akkor bízz benne. Majd ők betanítanak arra amit tudnod kell. Én az álom melót választanám, még akkor is ha túl nagy kihívásnak tűnik. Max. ha nem tetszik, miután kipróbáltad, otthagyod és elmész a másikhoz (a pályakezdőre).

Pályakezdő munkát valószínűleg máskor is fogsz kapni, álom melót viszont nem biztos, hogy a közeljövőben. Úgyhogy szerintem vállald be, akármennyire is rettegsz. Senki nem úgy születik, hogy egyből minden megy neki, ezt a munkáltatók is tudják. Ha felhívtak, tudván, hogy kezdő vagy, valószínűleg tudatában vannak ennek.

Ami a szivedhez közelebb áll,hallgass a megérzéseider, ha nehezebbb is az út hosszútávon gyümölcsözőbb.

A másodikat. Senkitől nem várják el hogy egyből 100%ot hozzon. A betanulási idő alatt megnyugszol és rájössz hogy milyen jól is döntöttél! Ne f0$$! HAJRÁ!

Pályakezdőként megpályáztam egy állást áprilisban. Álom munka, középvezetői pozíció és pályakezdőt is vártak. Azonnal hevesen kezdett verni a szívem, el is küldtem az önéletrajzomat, de nem jött rá semmilyen válasz. El is keseredtem valamelyest, igyekeztem elfelejteni. Közben találtam más munkahelyet, elhelyezkedtem. 2 hete dolgoztam ott, amikor jött egy telefon, hogy be kéne mennem interjúzni oda, ahova még áprilisba jelentkeztem. Bementem az első körre, aztán a másodikra, majd közölték, hogy egy hét múlva kezdhetek. Próbaidős voltam, felmondtam és mentem. Ugyanilyen volt a felállás. Ahol éppen dolgoztam, azt bárki megtudta volna csinálni, akinek van hozzá némi sütnivalója. Az új hely kihívásokkal teli, hatalmas falat, de nagyon nagyon jó döntés volt, hogy megléptem. Két éve dolgozom ebben és még mindig van hova fejlődnöm természetesen. Néhány hete újabb lépcsőt léptem a ranglétrán és nagyon nagyon jó érzés, hogy ennyi idősen ott tartok, ahol. Ezt senki nem veheti el tőlem! Szerintem nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember elégedett a karrierével, ha már ebben tölti élete nagy részét.