Ha volt olyan főnököd, aki alázott, arra később meddig emlékeztél vissza, mint az életed egy sértő, bántó élményére?

20 évvel ezelőtt volt egy ilyen főnököm. És tisztán emlékszem mindenre.

Emlékszem, és tanulok belőle, és megosztom a tapasztalatom olyanokkal, akiknek szükségük lehet rá, de nem hagyom, hogy ez az emlék tönkretegye a mindennapjaimat.

Máig emlékszem, durva szakmai jellegű sértés volt, de teljesen alaptalan. Nem engedte, hogy megmagyarázzam a félreértést. Ma már hálás vagyok érte, mert segített abban, hogy rájöjjek, mekkora egy sz*r helyen dolgozom, és erőt adott, hogy váltsak. Ma így olyan munkahelyem van, amit szeretek és ahol megbecsülnek.

27 éve volt ilyen főnököm. Még a ruhájára is emlékszem amit akkor viselt. Fájni nem fáj, inkább csak az van, hogy okosabb lettem, és ma már bánom, hogy nem voltam keményebb vele. De akkor még csak 18 éves voltam.

halálom napjáig emlékezni fogok a mocsodékra.

Főnököm ilyen nem volt, csak egy tanárom a gimnáziumban. Már nagyon régen történt, de még most is emlékszem rá, legszívesebben leköpném ha meglátnám. De nem teszem, mert nem vagyok köpködős meg baltásgyilkos típus. Sajnos...

Szinte minden főnök így kezdi, de én inkább arra tudok csak emlékezni vissza, hogy e hozzáállásúak hamar visszakapták és bizonyára nekik vannak emlékeik egy huszárosan jött megalázásról;)

Az enyém kiutált, átvert, csökkentette a fizum, és elvárta, hogy ugyanúgy dolgozzak. Kiléptem, azóta se tudott pótolni, úgyhogy a vállalkozásának azt a profilját, amit én vittem, le kellett építenie és vesztett egy csomó pénzt. Megérdemelte.

Én az enyémet azonnal otthagytam. Már a nevére sem emlékszem, csak a leereszkedő modorára, a hímsoviniszta vicceire és a szexuális célozgatásaira.