Ez egy normális emberi viselkedés?

Egy ember kaput lát a felfelé lépés esélyéhez és mindent megtesz, mindenkit lealáz, mindenkinek p*fázik, mindenkit gyomron tapos, csak hogy megkaphassa azt. Közvetlen vezetője vagyok, jó munkaerő, tényleg bármire ugrik, ha feladat van, de nekem ez annyira unszimpatikus húzás volt, hogy a gyomrom forog tőle.

A főnököm jelezte neki, hogy lehetne alattam csoportvezető. Felcsillant a szeme, hazament, aludt rá egyet, majd másnap közölte, neki ez nem elég, mellém akar kerülni, hasonló beosztásba. Hallom a hátam mögött, hogy fúr, hogy sehol nem lenne semmi, ha ő nem lenne, stb.

Jelen pillanat ott tartunk, hogy közölte a főnökömnek: vagy előléptetjük, vagy távozik.

Az én véleményem: a viszont látásra!

A főnököm meg berezelt, hogy "jajj megválunk egy ilyen jó embertől, hogy találunk másikat?". Ugyanmár...

Amíg el nem kezdett a hátam mögött megjegyzéseket tenni a munkám minőségére, addig támogattam is volna az ötletet. Ilyen formában viszont nincs szükségem olyan "jobb kézre", aki bármire képes az előre lépésért.

Nem féltem a pozíciómat, mert fiatal vagyok, mérnök. Ha holnap kilépek az ajtón, akkor holnapután belépek egy másikon, de nem kívánok olyan kollégával együtt dolgozni, aki egy óvatlan pillanatban elvágja a torkoma. Most erre közöljem én is, hogy vagy én vagy ő? :)