Megéri 30 felett elkezdeni egy teljesen új egyetemi szakot?

Közgazdászként végeztem, de igazából csak azért, mert nem volt jobb ötletem 18 évesen... Jól hangzott, jó tanuló voltam, hallottam hogy jól lehet vele keresni, igazából ezért választottam. El is végeztem, lett rögtön jó munkám, ahol most 29 évesen megbecsülnek, jól keresek, de én nem szeretem. Elvagyok vele, csinálom becsülettel, de nem szeretem. Nem okoz örömet, mindig várom a nap végét, soha nem lelkesen megyek be, és már unom az egészet.

Viszont az elmúlt években megfogalmazódott bennem, mi az, amit tényleg csinálni szeretnék, és egyre erősebb az elhatározás, most már nagyon vágyom rá. Gyógypedagógus szeretnék lenni, sérült gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Tudom, mivel jár, nővérem kisfia sérülten született, de így is imádom, és azt vettem észre, hogy imádok vele foglalkozni, óriási örömet okoz, ha bármilyen kisebb sikert ér el, ha fejlődik, és mióta megszületett, rengeteget olvastam utána a témának. Nagyon érdekel ez a terület minden szempontból, imádom a gyerekeket, nagyon szeretek segíteni másokon, és most úgy érzem, ez az a hivatás, amit szívvel-lélekkel tudnék csinálni (tudom, hogy a fizetésem sokkal kevesebb lenne, mint most, de ezt elfogadom. Szerencsére a férjem jól keres, bőven meg tudnánk élni így is.)

A mostani munkahelyem mellett sajnos nem lehet róla szó, hogy elvégezzem a szakot, ezért arra gondoltam, hogy az alatt szeretném elvégezni a gyógypedagógia szakot, amíg GYES-en leszek. Viszont még csak most kezdtünk bele a babaprojektbe, nem tudhatom, mikor leszek anyuka, de ha mostanában összejönne, akkor is legkorábban 31 évesen tudnám elkezdeni az új egyetemi szakot, és mivel 4 éves a képzés, 35 lennék, mire végzek.

Szerintetek érdemes így belevágni? Alkalmaznának 35 évesen (pl. iskolákban, fejlesztő központokban) úgy, hogy teljesen új vagyok a szakmában? Mire számíthatok? Már túl öreg vagyok ehhez, vagy bevállaljam?

Köszönöm!