A folyamatos nehéz fizikai munkát hogy lehet kibírni?

Mindenhez hozzá lehet szokni, ha elkezdesz edzeni, akkor is csak az elején vagy nagyon fáradt.

Nem tudom, de hosszú távon szerintem sehogyan sem; nagy a fluktuáció, aki belefáradt az kiesik és jön helyett valaki más. Mint amikor egy szerszám elkopott és másikat vesznek helyette. Aki régóta csinálja az biztosan belebetegszik, ha nem is fizikailag, de lelkileg legalábbis, esetleg rászokik az alkoholra hogy az egyhangúságot azzal ellensúlyozza. Biztos voltak régen olyanok akik lehúztak negyven évet gyárban vagy az építőiparban, de rá is ment az egészségük és negyven évesen már nyugdíjba is mentek. A gumigyári munkásoknál pl. elkerülhetetlen volt a szilikózis, tehát a tüdejük bombabiztosan tönkrement. Ezért helyes, ha ma már lehetőleg mindent robotizálunk, mert a robotok ugyan drágák, viszont gyorsan, pontosan és olcsóbban dolgoznak mint az emberek. Olyan precíz robotok is vannak, amelyek akár egy mobiltelefont is össze tudnak szerelni. Így hosszútávon majd elérhető lesz hogy bizonyos árucikkek ára jelentősen csökkenhessen vagy akár azokhoz ingyen hozzá lehess jutni, egyszerűbb dolgokhoz talán. Ugyanakkor a robotok nem veszik el az emberek munkáját, csak megkönnyítik azt, mert azoknak kezeléséhez, felügyeléséhez,karbantartásához továbbra is emberekre lesz szükség.

Hozzá lehet szokni. Igaz, nem a mai elkényelmesedett, diétázó embereknek való.

Ha egy szoba kifestésétől mindene fáj, akkor valószínűleg van valamilyen betegséged.

Sehogy, belerokkan az ember elég hamar.

Jól vigyázz azzal a robotokkal... több helyen is dolgoztam automatizált gyártósorokkal... nagyon gyerekcipőben van még.... sok ember kell még hozzá...

Szerintem születni kell ehhez. A diktatúrában akinek a szülei gazdálkodó múlttal rendelkeztek, hátrányos megkülönböztetésben részesülhettek. Így voltam én is, ezért fizikai dolgozó lettem a TSZ-ben. Minden nap egy munkatáborra emlékeztetett. És az ottani munkatársaim érzéketlenek voltak részben azért hogy kibírják a nehéz fizikai munkakört. Valamint rendszeresen alkoholisták voltak szintén azért hogy ne érezzék a lelki és fizikai fájdalmakat. Ahogy lazult a diktatúra, kutatómérnök lettem és maszekban is gazdálkodtam például erdőtulajdonosként. Tehát felhagytam az említett nehéz életmóddal. És ma mikor összehasonlítjuk egymást, vagyis aki ma is azt a nehéz fizikai munkát végzi és engem, egyértelműen megállapítható hogy ők évtizedekkel látszanak idősebbnek. Némelyik 70 évesnek néz ki 52 évesen. Ráadásul a nehéz fizikai munka közt is különbséget kell tenni, mert más az ha magadnak dolgozol, például kifested a szobád, és más az is ha rosszul fizetett alkalmazottként csinálod. Mindig azt éreztem hogy én jelentőset adok oda az életemből és egészségemből ha rosszul fizetett nehéz munkát végzek. És ez így is volt. Ma ha fakitermelésből beszedek több milliót, úgy érzem hogy azért nem is tettem semmit. Vagyis nem tévedtem mikor nehéz fizikai dolgozó voltam, nem az végzi a munkát aki a pénzt adja, hanem aki a fizikai részében megizzad. Köztünk szólva a szervező munkát nem is érzem munkának, még akkor sem ha nagyságrendekkel hoz több pénzt és ad munkát másoknak. Az igazi munkát az végzi aki a fizikai részét végzi, vagy ahogy mondani szokták, aki a kezét bepiszkítja.