Túlságosan tetszik a kollégám, pedig nem szabadna! Mit csináljak?

Fiatal férfi vagyok, stabil, boldog házasságban. Jött azonban hozzánk egy új kolléga, egy nálam csak egy picit idősebb, de szintén boldog házasságban élő csajszi, akivel nagyon jól összehaverkodtunk: gyakran ebédelünk együtt - sokszor persze többedmagunkban - és általában hozzám fordul, ha van valami kérdése, vagy a munkahelyi dolgokkal bármi kételye. Rengeteget nevetünk, jól érezzük magunkat az irodában.

A probléma a helyzettel az, hogy sajnos egyre gyakrabban gondolok a lányra akkor is, amikor pl egyedül vagyok: ha pl. vezetek vagy amikor bkv-zom, minduntalan azon fantáziálok, hogy miről mesélnék Neki, ha ott lenne mellettem. Ezenkívül a többi kollégáénál sokkal jobban érdekel az Ő véleménye. Úgy érzem, egy picit több ez, mint puszta barátság, és emiatt gyakran van lelkiismeret-furdalásom. Néha azon kapom magam, hogy érzek egy csipetnyi féltékenységet is, amikor más férfiakkal nevetgél az irodában, és attól tartok, hogy tudat alatt talán vonzódom hozzá.

Ami a legjobban tetszik benne, az érdekes módon a személyisége. Nem egy bombázó, hanem sokkal inkább "helyes lány", és a vonzalmam nem is szexuális jellegű (legalábbis sose kívántam meg egyetlen "alkatrészét" sem), nem mondhatnám, hogy kifejezetten az esetem lenne. Pl sose merült fel, hogy milyen lenne pl smárolni Vele. A kezét monjuk szívesen megfognám - bár nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

Szóval a barátságunk felhőtlen, de a személyisége (a világlátása, a konfliktuskezelése, a mindennapokhoz való rokonszenves hozzáállása) olyan szinten vonz, amit eddigi életem során még nem tapasztaltam - ezért kicsit tartok tőle, hogy iyen fokú rokonszenv már nem egészséges egy munkahelyi barátságban. Az, hogy házasok vagyunk mindketten, az csak erősít a bűntudatomon. Bár eszembe se jutott ezen változtatni (Ő is boldog a családjában), egyikünknek sincs oka "kikacsingatni".

Viszont amennyire én látom, valmilyen szinten Ő is vonzódik hozzám: folyton a társaságomat keresi, és gyakran érzem úgy, mintha picit vibrálna körülöttünk a levegő, amikor az irodában összenézünk.

Viszont lelkiismeret-furdalásom szokott lenni, amiért egy munkahelyi nőre gyakrabban gondolok, mint a feleségemre (mondjuk a napi 8 órás munkarendből kifolyólag ugye a kollégáival többet van az ember összezárva, mint a saját családjával).

Ti mit tennétek a helyemben? Kivel tudnám ezt megbeszélni? Legjobb, ha titokban tartom, hogy vonzódom Hozzá, ugye? Viszonyra nem vágyom, az ilyesmi a személyiségemtől és a neveltetésemtől is teljesen idegen, viszont a lelkiismeret-furdalásommal kéne kezdeni valamit; enyhe bűntudatom van a barátságunk színezete miatt, és hogy túl gyakran gondolok Rá. Ti voltatok már hasonló helyzetben? Vagy ez normális?